Kürti Béla: Írók és költők vallomása Ceglédről. (Irodalmi olvasókönyv) (Cegléd, 1998)
IV. Akik versben vallottak Ceglédről
maga volt a VAROS. Itt kezdtem belülről érezni a zenét, itt vetettem kockás irkalapra első verssoraimat, itt mertem hinni először, hogy emberke vagyok már, nemcsak gyerek. Csak ismételni tudom Kárpáti Aurél szép vallomását: “Cegléd... mindent tőle kaptam, amiről később azt hittem, hogy magam szereztem". Én is. Jelenlegi szellemi és erkölcsi tőkémnek nem csekély részét Cegléden gyűjtöttem össze, tizenéves koromban, tehát akkor, amikorfagyra-asztályra legfogékonyabb a szárbaszökkenőemberpalánta. Ceglédnek tehát igenis köze van ahhoz, hogy milyen ember lett belőlem. Silányságaim a városra is visszaütnek, helytállásaim rá is áldásos fényt vetnek olykor. Ahogyan élek, alkotok - abból ez a város is megítéltetik egy kicsit. Köteles vagyok tehát küldetésemet hűséggel betölteni, hogy sohase szégyenkezzenek miattam az otthoniak. Ezzel törlesztek talán valamicskét mérhetetlen morális adósságomból. Csakis ezzel törleszthetek! Engem a zene, az irodalom varázsfuvallata Cegléden legyintett meg először. Bármennyire is mezítlábas volt ez a vidék, bármennyire is volt századokon át csak koldusa a szépségnek az itteni nép: én itt találkoztam először indulatokat nemesítő muzsikával, képzeletet kigyújtó költeményekkel és - nem utolsósorban - szépre és igazra egyaránt fogékony tisztességgel. Kenyérből mindig volt itt, ha nem is temérdek, de éppen elegendő, a város még a török időket is viszonylagos nyugalomban és szerény lehetőségben vészelte át. Művészetből viszont sokáig kisebb porció jutott, mint amekkorára éhezett ez a város. Nem tudom, mennyi időm van még hátra. Am ezt a porciót növelgetni halálomig szent kötelességem marad. CEGLÉDI EMLÉK Elvesztettem az osztály pénzét, én, az osztály pénztárosa. Elveszett az ötödik osztály nyolcvan forintnyi vagyona. Szorongva mentem iskolába s pirulva, mintaki lopott, gyanakvó, szűk ablakaikkal végigmértek a házsorok. Az osztályban borzolt a lárma, s mikor úgy hittem, tönkretesz - belépett Arató tanár úr s intett: jelentsen a hetes. "tanár úr!"-szöktem talpra gyorsan, felém fordultak a fejek, kolomp-rozsdásan szólt a hangom: “Az osztály pénze elveszett." Kitárt szemek meghökkenése ijedtséggel elegyedett, együttérző s elutasító volt egyszerre harminc gyerek, de ott feszült a levegőben, 106
