Kürti Béla: Fejezetek a ceglédi sport múltjából (1884 - 1984) (Cegléd, 1984)
Cegléd sportélete a két világháború között
Ezen a túrán 472 km-t tettek meg a lovasok: 90 lovaslevente, 12 úrlovas, 4 db kétlovas trén, 2 db egylovas homokfutó és 4 db kétlovas személykocsi, összesen 120 személy. Az oiszágos hírre szert tett lovastúrákon fegyelmezett magatartásukkal és lovastudásukkal a ceglédi parasztfiatalok „hírt, nevet és becsülést szereztek az annyira lenézett, annyiszor kigúnyolt, utolsó sorba helyezett, „buta” jelzővel díszített, „parasztnak” nevezett gazdálkodó osztálynak”.66 Különösen érdekes epizódja volt az 1930. évi túrának. Ebben az évben a Duna—Tisza közi lovasok a ceglédiek vezetésével Dunaföldváron találkoztak. Útközben Solton Teleky Sándor gróf látta őket vendégül. A házigazda tiszteletére kisebb bemutatót szerveztek, melyen a ceglédiek annyira megtetszettek a grófnak, hogy az „kiválasztatta velük ménesének azt a csikóját, amelyik a fiúknak legjobban megtetszett és kijelentette, hogy ezt annak a ceglédi lovasnak ajándékozza, aki majd a kaposvári versenyen közülük a legjobb eredményt éri el”.67 Amikor a magyar résztvevőkhöz csatlakoztak a túrára ideérkező külföldi lovasok: hollandok, németek, finnek, bolgárok és osztrákok, elindult a hosszú menet Cece, Simontornya, Pincehely, Dombóváron át Kaposvárra. A június 1-én rendezett verseny hatalmas ceglédi sikerrel ért véget. „Egész Kaposvár a mi ceglédi fiaink, versenyeredményével volt tele, akiket úgy megszerettek, mintha a saját fiaik lettek volna. De meg is éidemelték, mert fiaink ezért az eredményért alaposan meg is drukkoltak.”68 Mindkét számot a ceglédi Bíró Ferenc nyerte meg és hazahozta Teleki Sándor gyönyörű csikaját. A ceglédi fölényt mi sem jellemzi jobban, minthogy az első 5 helyezett között mindössze egy nem ceglédi helyezkedett el.69 A túralovaglások minden évben kitűnő tanulási lehetőséget jelentettek a országjáió ceglédi fiataloknak, de ugyanakkor fölemelő élményt is. Amikor egy falu, vagy község határát elérték, Bíró Ferenc kibontotta a ceglédiek zászlaját — a Földművelésügyi Minisztériumtól kapták díjazásként — Tóth Mihály pe dig megszólaltatta híres tárogatóját. A falvak, városok népe kisereglett az útra, ahol a magyar ruhás fiatalok elvonultak, éljenzés és virágeső kísérte őket, lovasokat és nézőket egyaránt különleges hangulat fogott el ilyenkor. „Valami történeti ízt érez a vidék közönsége a távlovagláson, valami különösen magyaros emlékeztetőt a régi dicsőségre, amire visszagondolni jó és fölemelő.”70 66. Uo. 9. old. 67. Ceglédi Kisgazda, 1930. május 31. 68. Ceglédi Kisgazda, 1930. június 7. 69. Uo. valamint Bíró Ferenc személyes elbeszélése alapján. 70. Czeg/édi Közlöny, 1931. május 21. 83
