Kürti Béla: Fejezetek a ceglédi sport múltjából (1884 - 1984) (Cegléd, 1984)
Cegléd sportélete a két világháború között
Sajnos, ennek az évnek végén Rudnyánszkyt nyugállományba helyezték és mint kiváló szervezőt, behívták az Országos Testnevelési Tanácsba a lovassport előadójának. Cegléd fájó szívvel búcsúztatta a kitűnő sportembert. Az országos hírnév megszerzésében legnagyobb szerepük az ún. távlovaglásoknak volt. Ez a fajta lovassport már az 1870-es évektől ismert volt a Monarchia hadseregében, ahol huszártisztjeink sikert sikerre halmoztak Rudnyánszky azonban nemcsak felújította ezeket a lovas kirándulásokat, hanem tovább is fejlesztette. így fogalmazta meg ezt 1926-ban megjelent „Magyar Gazdák és Leventék Lovaskönyve” c. munkájában: „A távlovaglás célja a lóanyag kipróbálásán és megismerésén kívül a gazdasági tudás emelése és fejlesztése is. A kisgazda csopoitba összeállva indulhat el távlovaglásra előre meghatározott útvonalon. Ezen az úton megszemlélheti az összes gazdasági, gyári és ipari üzemeket. Az ott tapasztaltakat pedig saját otthonában tudja értékesíteni ... a kis falu szűk határain kívül mozogva szélesebb látókört és helyesebb fogalmakat szerezhet a hazaszeretetről, az egymás iránti kölcsönös tiszteletről és megbecsülésről.”64 1926-tól kezdve minden évben megrendezték a ceglédiek ezeket a lovas túrákat. Az első túra útvonala: Cegléd, Nagykáta, Heves, Hatvan, Gyöngyös, Párád, Kálkápolna, Aszód, Gödöllő, Gyömrő, Cegléd. Ezen az első úton még csak 14 ceglédi és 4 nagykőrösi gazda ifjú vett részt. De 1927-ben Kecskeméten és Dunaföldváron át Veszprémig már 40 lovas indult hasznos tanulmányútra és kemény edzésre. Az 1928. évi túráról már nemcsak a helyi újságokból tudunk, hanem leírása nyomtatásban is megjelent az egyik résztvevő ifjú tollából. A kirándulást ui. minden résztvevő gazda ifjúnak naplóban kellett megörökítenie. A vezetőség aztán jutalmazta a legjobb útleírásokat. A győztes Ocsai Gergely így emlékezik meg erről a feladatról: „Tudom, hogy az utat nekünk és értünk rendezték, így tehát jogosan követelhetik tőlünk, hogy mi maradt meg emlékezetünkben. A tanulónak a leckét fel kell mondani! És a jó feleletekből merítik aztán a tanítók azt az erkölcsi erőt, mellyel tovább tanítanak.”65 Ebben az évben már szentesi, csongrádi, dömsödi, kecskeméti, szigetszentmiklósi és gödöllői gazdafiatalok csatlakoztak a ceglédiekhez, de velük vonultak a mozgalom jelentőségét fölismerő magasrangú állami és katonai vezetők is. A hosszú menetoszlopot valóságos „trén” követte. Ennek volt egyik vezetője Ocsai Gergely, aki ezt a túrát részletesen leírta, a Gazdasági Egylet pedig kinyomatta a jól sikerült beszámolót. 64. RUDNYÁNSZKY Ferenc: Magyar Gazdák és Leventék Lovaskönyve. Budapest 1928. 5. old. 65. ÓCSAI Gergely i. m. 11. old. 82
