Kürti Béla: Fejezetek a ceglédi sport múltjából (1884 - 1984) (Cegléd, 1984)
Cegléd sportja a századfordulón
Csülködéi12 Ez a játék is az egykori pásztorélettel függ össze. A csülök a marha lábszárcsontja, mely a régi állattartó gazdacsaládoknál adva volt játékeszközként. Ilyen lábszárcsontokkal, csülkökkel, dobáltak célba a pásztorok gyerekei, hogy felkészülhessenek későbbi hivatásukra és közben versengve szórakozzanak. Később aztán már nem csontokkal, hanem fabábukkal, karókkal vagy erős botokkal helyettesítették a csontokat. A játék lényege a következő: 15—20 méterre kiállított fabábukat kell eltalálni az egy kézzel laposan elhajított karóval. Vagy azt számolták, egy dobással valaki hány bábut tudott eldönteni, vagy azt, hogy meghatározott számú dobásból ki mennyit ütött. Valóságos „célgimnasztikai” gyakorlat volt ez, mint ma mondanánk szaknyelven. Az állandóan szabadon élő állatok olyan szilajok voltak, hogy sokszor meg sem lehetett közelíteni őket, ha összeverekedtek. Ilyenkor a pásztorok az állatok közé vágták botjukat, hogy szétválasszák őket. Amikor ősszel behajtották a rideg marhákat a közös legelőről, nagyon nehéz munka volt „szétverni” a csordát, hogy minden gazda megkapja a maga állatait. íme a játék ősi szerepe: felkészülés a felnőtt életre, a későbbi munkára. Végső soron a legtöbb sportág eredete ide vezethető vissza. „játszók” A népi játékokkal kapcsolatban Cegléden sajátos jelenségről kell megemlékeznünk, melyről Hídvégi Lajos helytörténészünk külön cikket írt.13 Megállapítása szerint Cegléden is szinte mindenütt játszhattak a gyerekek az utcákon és tereken, de a nagyobbaknak, a „suttyóknak” és legényeknek, akiknek a játékaihoz már nagyobb szabad területre volt szükségük, a városi tanács már a múlt század első felében külön helyeket jelölt ki a nagyforgalmú utaktól távol. Az „alszegi játszó” a mai Arany utca és Mátyás király utca végén volt, a „felszegi játszó” pedig a Kárteszi malom mögötti legelőkön. A „játszókénak ilyen szigorú kijelölése azért történt, mert a múlt században Ceglédet még hatalmas közös legelők vették körül, s a város szélein — a mai „körutak” mentén — akiok és szárazmalmok sokasága terült el. Két 12. Józsa Ferenc leírása és a szerző saját visszaemlékezése alapján. 13. HÍDVÉGI Lajos: Játszók és játékok a régi Cegléden. Pest megyei Hírlap 1957. nov. 1. 16
