Kürti Béla: Egyleti élet a régi Cegléden 1842 - 1949 (Cegléd, 1993)

IV. Az egyletek művelődéstörténeti jelentősége

hanem egyben az iskolázás befejezését is jelentette. X csupán alapfokú műveltség­gel rendelkező mezővárosi lakosságot a polgárosodás korszakában az elemi iskolai oktatáson túl szinte csak társadalmi egyleteink segítették a továbbképzés­ben. Minden egyletnek feladata volt az egészséges élethez nélkülözhetetlen szóra­kozáson túl a tagság művelődési lehetőségeinek a biztosítása. Mindegyik egylet rendelkezett könyvtárral, az egyletből kikölcsönözhető könyvek nevelték a kalen­dáriumon és vásári “ponyván” felnövekvő ceglédieket olvasó emberekké, akik az olvasás útján már maguk tudnak művelődni. Az egyleti olvasó szobákban a tagok ingyen jutottak a helyi és országos lapokhoz, a legkülönbözőbb folyóira­tokhoz. Eötvös József nagyszerű népművelési koncepciója a múlt Magyarországán ezektől az önként keletkező társadalmi egyletektől kapta a legnagyobb segítséget. Egyleteink működése bebizonyította ennek a nagy államférfinak ítélőképességét, mert Eötvös hirdette, hogy a felnőtt magyar társadalom csak önmagát művel­heti, az állam csak támogathatja ezt a tevékenységet. Egyleteinkben nevelődtek a tagok közéleti emberekké. Napi munkájuk után a székházukba jártak be szórakozni és itt beszélték meg a város és a nagyvilág híreit, kicserélték gondolataikat, állásfoglalások születtek a közérdekű kérdésekkel kapcsolatban, vagyis megszületett az a közvélemény, mely már befolyásolni tudta a város vezetését. Cegléden a Kaszinóban tárgyalta meg Gubody polgármester szűkebb baráti köre a városvezetés gondjait, a Népkörben szervezték meg az ellenpártot a Városi Tanácsba beválasztott gazdák. Az egylet tagjai között kialakult az összetartozás érzése. Rájöttek, hogy csak közösség képes harcolni a diktatórikus törekvésekkel szemben, az egyletekben kialakult öntudat nyújtott erőt és bátorságot az emberi jogok védelméhez az állam mindenhatóságával szemben. Az egyleti életben megvalósított demokráciát igyekeztek átvinni a város közéletébe is. Az egyleti élet hagyományokat alakított ki és régi hagyományokat őrzött meg. A Turini Százak, a március 15-ének és a Lajos napnak ünneplése, a lovas bandériumok szervezése, a közös erdei kirándulások a Kámáni erdőbe, a népi élet nevezetes eseményeit követő bálok: aratási, szüreti, bevonulási, vásári bál régi hagyományokat őriztek meg egészen a XX. századig, s ezek a hagyományok nagymértékben segítették a ceglédi “identitás” megerősödését, melyre minden településnek szüksége van. Mert a közös szokások, közös hagyományok kötik össze a polgárokat egységes alkotó közösséggé. Akik szorosan kapcsolódtak a maguk kis közösségéhez, ezen át kapcsolódtak a városhoz és a hazához. Egyleteinkben gyakran találkoztunk hiú elkülkönülési megnyilvánulásokkal, de ennek nem mond ellent az az igazság, hogy régi társadalmi egyesületeink nagyban segítették is a demokratizálódási folyamatot. A különböző műkedvelő előadásokon ült le először egymás mellé a város polgármestere, a jómódú nagy­gazda és a szerény kisiparos, vagy vasúti alkalmazott. Együtt élvezte a lacikony­98

Next

/
Thumbnails
Contents