Kürti Béla: Egyleti élet a régi Cegléden 1842 - 1949 (Cegléd, 1993)

III. Az egyleti élet elemzése

Dr. Zámbó János ügyvéd, a Kaszinó fiatalságának egyik vezére, keserű öngúnnyal emlékezik vissza idős korában hajdani egyleti szórakozásaikra: “Soha semmi emlékezetre méltó dolgot nem cselekedtünk, hanem ha az évenkénti disznótort, melyből a sebesülteket úgy kellett hazaszállítani.

Dehát országszerte így van. Életünk nem egyéb hiúságok és érzéki élvezetek után sóvárgó láznál, mely magasztalja a nemesebb kötelességtudatot.

Azután meg a jellem legszebb vonása a kedélyesség úgy kívánja, hogy kártyázzunk, ezt pedig háborítatlanul csak a kaszinókban végezheti az ember - hát végeztük is. Amennyi pénz ott téli szezonban a kártyaasztalon megfordult, azon valamennyi mezítlábas rongyos gyereket fel lehetett volna ruházni. De bántuk is mi a gyerekeket. Ruházza fel őket az, aki a mezők liliomát ruházza.” /82/ íme a boldog “ferencjóskás” kor életszemlélete! Valamennyi egyletünk komoly művelődési célkitűzésekkel kezdte működését, de ez az igény idővel több helyen szinte teljesen elhalt és a közművelés ápolása helyett sok egylet jóformán kártyázó klubbbá alacsonyodott: “Az egylet megalakul, mert akadnak lelkes emberek, akik pártfogolják az eszmét és megtestesítik, működni kezd a gyönyörű czélok érdekében és rövid időn belül azon veszik észre magukat, hogy az egylet tulajdonképpen borivó és kártyakompánia.” /83/

Végigtanulmányozva egy évszázad helyi sajtójának egyleteinkről szóló beszámolóit, kétségtelen, hogy a legtöbb kritikai észrevétel az egyleti székáházakban folyó szenvedélyes kártyázással kapcsolatban jelent meg. Ez a sok bírálat arra figyelmeztet, hogy régi egyleteinket nem szabad “fetisizálni”, mert nagyszerű kultúrális eredményeik mellett voltak fogyatékosságaik is.

Az vitathatatlan, hogy Cegléd lakosságának zömét képező parasztságunk az egyletek révén jutott rendszeres és tervszerű művelődési és szórakozási lehetőségekhez. Nálunk az egyletek révén valósult meg Eötvös álma: az írni-olvasni tudást nyxíjtó elemi iskola után a felnőtt népesség itt jutott öntevékeny továbbképzéshez, az egyletek révén alakíthatta ki a “kiművelt emberfőkből” álló polgárosult társadalmat.

89