Kürti Béla: Egyleti élet a régi Cegléden 1842 - 1949 (Cegléd, 1993)
III. Az egyleti élet elemzése
10. Kossuth kultusz a ceglédi egyletekben Sehol a világon nem hagytak mélyebb nyomot a lelkekben Kossuth Lajos eszméi, mint Cegléden, állapítja meg Kolofont József az 1931-ben megjelent Cegléd monográfiában. Személyének és politikájának valóságos kultusza alakult itt ki, melyet egyleteink teremtettek meg és ápoltak egy évszázadon át. A város első találkozása Kossuthtal 1848. szept. 24-én zajlott le, amikor ebben a városban kezdte húes alföldi toborzó útját. A ceglédi Kossuth tér sarkán található márvány emléktábláról büszkén olvassa minden mai ceglédi is: “Hozzád jövék el derék magyar nép, Elárult hazám reménye, vára, oszlopa. S szavára itt, e téren kapva szárnyra Zúgott fel mint a vihar orgonája: Kossuth Lajos azt üzente”. /Bárd Miklós költő sorai./ A ceglédiek a kiegyezés után sem tudták feledni Kossuthtot, “aki egyetlen igazán mély nyomot hagyó politikai élményük volt”, /84/, s akit sokan még személyesen láttak és hallottak azon a nevezetes napon. így történhetett, hogy 1876. decemberében Cegléd polgársága szembeszállva a hivatalos magyar politikával, országgyűlési képviselőjévé választotta a száműzött Kossuthtot. A megbízó levelet 100 tagú küldöttség vitte el Turinba 1877. januárjában. De hiába volt a küldöttség szónokának, az agg Dobos János ref. lelkésznek szívbemarkoló hazahívó beszéde, hiába ismerte el Kossuth, hogy ehhez hasonló példa nincs a történelemben; nem vállalhatta a megtisztelő megbízást, ha nem akarta elveit feladni. Ez a turini út olyan nagy hatással volt a résztvevőkre, hogy hazatértük után sem oszlottak szét, hanem egyesületté alakultak és évente megemlékeztek január 24-én a turini “zarándoklatról”. így született meg a Ceglédi Turini Százak halhatatlan közössége, mert ebben a közösségben a tagság apáról fiúra szállt. 1894-ben a ceglédiek ezrei kisérték Kossuthtot utolsó útjára Budapesten. A gyászmenetben fájdalmas imaként hangzott föl a ceglédiek ajkáról: “Esik eső karikára Kossuth Lajos sírhalmára. Valahány csepp esik rája, annyi áldás szálljon rája, Éljen a magyar szabadság, Éljen a haza.” 90
