Kürti Béla: Egyleti élet a régi Cegléden 1842 - 1949 (Cegléd, 1993)

I. Cegléd társadalma a századfordulón

Cegléd a századfordulón még szinte teljesen őstermelő település volt, a város lakosságának 80 %-a földművelésből és állattenyésztésből élt. Elmondhatjuk, hogy “a magyar ipar kapitalizálódásának XIX. század végi, XX. század eleji hulláma szinte nyomtalanul vonult át folötte./l/ A nyugateurópai városokkal szemben, melyek kézművesek, kereskedők és az őket kiszolgáló szellemi munkások társadalma voltak, Cegléd mezőváros, ahol nem különült el a városképző iparos-kereskedő réteg és a falvakban élő földművelő lakosság, hanem együtt élt közös városi szervezetben. Cegléd többi agrárvárosunkhoz hasonlóan a “város és vidék osztatlan egysége”./2/

A múlt század közepén külső képét tekintve Cegléd igazában egy nagy falu. Központjában emelkedtek a vallásfelekezetek templomai, melyeknek tornyából zsúppal, náddal fedett kertes házakra lehetett ellátni. Hepehupás útjait nem borította még szilárd burkolat és tavasszal elmerültek a sárban a járókelők. Nem volt még villanyvilágítás, alig akadt egy-két emeletes épület. A belterületi lakóházak tömbjét három oldalról - a mai körutak mentén - még az u.n. akiok övezték, ahol a gazdák jószágaikat teleltették és tárolták a téli takarmányt. Itt húzódott a szárazmalmok sora is, melyeket csak a XIX. század utolsó évtizedeiben váltottak föl a modernebb gőzmalmok.

A várostól északra, a fekete földek irányában, majd a nagy szőlőtelepítések után a déli homokon is tanyák százai fehérlettek. Ezekben folyt a mezőgazdasági termelés, de a módos gazdák nem itt, hanem a városban laktak, ők már nem falusi, hanem városlakó földművesek voltak. A város külső képén a századforduló gazdasági konjunktúrája nagyot változtatott: ekkor épült a mai városháza, a főgimnázium, a járásbíróság, első uszodánk, első artézi kútjaink, ekkor kövezték ki a város főbb útvonalait, nyitották meg a “fórummá” váló piac céljait szolgáló két főterünket, ekkor vezették be a villanyvilágítást, megépült a kórház, a szeretetház, egyszóval a város középső része ekkor kapott városi jelleget. De ahogyan a központból kifelé haladunk, a “városkép” egyre falusiasabbá válik.

A századfordulón végbemenő kapitalizálódás megváltoztatta a társadalom szerkezetét is. 1848 előtt viszonylag egyszerű volt a társadalmi rétegezettség ebben a cívis-városban. Az alapvető réteget csak a jobbágytelkek nagysága különböztette meg, de a közös paraszti sors még egységbe tömörítette a telkes jobbágyot és a földnélküli zsellért. Cegléd a többi alföldi mezővároshoz hasonlóan cívis város volt, mely már 1848 előtt megváltotta magát a fóldesúrtól - Cegléden a Vallásalapítványtól - és már addig is jól kiépített önkormányzattal rendelkezett. 1848 vívmányai révén a ceglédi jobbágyok jutottak a legnagyobb jobbágytelkekhez az országban /80-100 hold/, ezek a nagygazdák sokáig megőrizték vezető szerepüket és komoly hatalommal rendelkeztek, mellyel évtizedekig meghatározó szerepet játszottak a város irányításában.

8