Kürti Béla: Egyleti élet a régi Cegléden 1842 - 1949 (Cegléd, 1993)

II. A századforduló ceglédi egyleteinek rövid története

5. Iparos Ifjúság Önképző Egylete

A céhek korában működtek az u.n. “Kis Társaságok”, melyek voltaképpen az iparos legények “céhei” voltak. Ezek megszűnése után az iparos legények érdekvédelem nélkül maradtak. Ez a szociális probléma vezette Nyújtó Pált, a múlt század második felének kiváló ceglédi pedagógusát, hogy a Népkör után megalakítsa az iparos fiatalok saját egyletét is. Ez az Önképzőkör az iparos iíjúságnak akart segítséget nyújtani anyagi és szellemi téren egyaránt. Támogatta a betegség esetén kereset nélkül maradó fiatalokat, szállást biztosított a vándorló legényeknek és “tanulva szórakoztatta” az egyleti helyiségben összegyűlő tagokat.

Az egylet már 1873-ban megalakult, de csak 1874-ben hagyták jóvá az alapszabályát. Ezért van az a sajátos kettősség, hogy a hivatalos jelzésű papírokon és a bélyegzőkön hol 1873, hol 1874 szerepel alapítási évként.

Az első alkalommal jóváhagyott alapszabály 2. §-a szerint az egylet célja: “Szellemi művelődés és ismeretek szerzése .részint hasznos lapok és könyvek olvasása, részint társalkodás által. Az ipar körébe tartozó tanulmányok és intézmények előmozdítása és terjesztése. A helyben megbetegedett, a keresztül utazó és szükségben levő pályatársak segélyezése, az elhalt pályatársak eltakarítása.” /23/

Ki kell emelnünk ebből az alapszabályból a 32. §-t is: “Az egylet feloszlatása esetére, annak összes vagyona a Cegléd városi beteg iparos segédek javára alapítandó egy, vagy több kórházi ágy alaptőkéjeként a Cegléd városi közkórházba befizetendő. /24/

A második alapszabályt 1886-ban adták ki. Ekkor az elnök már Szekeres Miklós városi ügyész. Az egylet még mindig viseli a betegsegélyező címet is nevében, de 1896-ban, a harmadik alapszabályban már nem szerepel ez a feladat, ezt már ekkorra átvette a közben megalakult Iparosok Betegsegélyező és Temetkezési Egylete. A XIX. század végén az egyesület elnöke dr. Fischer László ügyvéd, aki elnöksége idején nevét “Halász”-ra magyarosította.

1902-ben a művelődésnek új területe bukkant föl az alapszabályzatban: iparos fiataljaink elsőként ismerték föl a modem polgári sportmozgalom jelentőségét és megszervezték “sport alosztályukat” is. Ettől kezdve jelentős befolyást gyakorolnak a város sportéletének alakulására.

Helyi lapjaink a századforduló éveiben tele vannak az egyletekről szóló híradásokkal. Leggyakrabban az Iparos Ifjúság Önképző Egyletéről olvashatunk, mert a közművelődés területén ők voltak a legtevékenyebbek. Ők rendezték a legtöbb műkedvelő előadást, a legtöbb bált és “tánczfüzérkét.” Élenjártak a jótékonykodásban is, példát mutatva a gazdagabb egyleteknek. Nagy igyekezettel fejlesztették könyvtárukat, rendezvényeik bevételéből erre a célra sokat ál-