Kürti Béla: Egyleti élet a régi Cegléden 1842 - 1949 (Cegléd, 1993)

II. A századforduló ceglédi egyleteinek rövid története

doztak. Saját székházra sohasem sikerült szert tenni, otthonukat mindig bérelték valamelyik vendéglőben, mégis a maguk szórakoztatásán túl az egész városnak igyekeztek kuturális élményt nyújtani, ők valóban a “köz” művelésén fáradoztak.

Különösen nevezetes volt állandó színjátszó csoportjuk, melyet Szikszay István, a múlt század nevezetes vándorszínésze és felesége, Könczöl Lujza vezetett. Az iparos fiatalok már 1885-ben létrehozták saját dalárdájukat, mely később Iparos Dalkar, majd a Horthy korszakban “Petőfi Dalkar” néven működött.

A ceglédi iparosok számához mérten nagy volt a taglétszám, szinte valamennyi iparos segéd ide tömörült. A tagok száma 1889-ben 170 fő. Közművelődési tevékenységükre, kulturális érdeklődésükre jellemző adat: az említett esztendőben “700 forintra rúgó évi jövedelméből közel 251 forintot áldoz könyvekre és hírlapokra”. /25/

Személyi ellentétek miatt 1897-ben kettészakadt az egylet: az egyik csoport maradt a régi nevén B. Molnár Sámuel elnöksége alatt, a másik csoport Szikszay István vezetésével megalapította az Iparos Ifjúság Közművelődési Körét. Szikszay B. Molnárral szemben nem politizáló közösséget akart, hanem tovább is művelődni és műveltséget teijeszteni. 1899-ben az egylet 25. éves jubileumára sikerült helyreállítani az egységet.

Az I. világháború évei alatt ez az egylet is elhalt. 1920-ban azonban az elsők között szervezték újjá. 1927-ben a Városi Tanács így nyilatkozott erről az egyletről: “A közgyűlés a Ceglédi Iparos Ifjúság Önképző Egyletének előadásai, estélyei után járó vigalmi adót egy év tartamára elengedi mindazon esetekben, amikor táncmulatsággal egybekötve nem rendezik, mert ezt a régi és értékes munkát kifejtő egyesületet súlyos helyzetében támogatni szükségesnek tartja, hogy hivatását a jövőben is betölthesse.” /26/

1927-ben avatták föl a ceglédi iparos társadalom szép új székházát, melyet a ceglédiek egyszerűen csak “kultúrház”-nak neveztek, mert ettől kezdve a város kulturális életének ez az épület lett a központja. Az új székház megoldotta az iparos ifjúság helyiség problémáját is: ők is itt kaptak megfelelő otthont. Jogilag továbbra is önáló egyesületként működtek, de legtöbb rendezvényükön mint az ipartestület ifjúsági csoportja szerepeltek.

A II. világháború előtti éveknek utolsó tisztikara: elnök dr. Szüle Károly ügyvéd, alelnök Détári János lakatos mester, ügyvezető elnök Mózes Sándor, könyvtáros ifj. Kaczur Pál.

Ó őrzi féltő szeretettel az 1949-ben feloszlatott egylet bekötött jegyzőkönyveit.