Antal Domokosné (szerk.): Kocsér története. Fejezetek a százéves község múltjából és jelenéből (Kocsér, 1977)
II. A százéves Kocsér története a kapitalizmus korában 1877 - 1944
A megadott nevek alapján az idegen birtokosok közül mintegy 10-15% Kőcserről elszármazott szomszéd községekben lakó, volt kocsériakból adódik. Az 1902-es állapot már az eltelt 25 év alatt végbemenő birtokaprózódást is tükrözi, ami részben a bőséges szaporodásnak is köszönhető. Másrészt az egyéb foglalkozásúak, iparosok, sőt értelmiségiek is vesznek néhány holdat, jó kiegészítője ez a keresetnek, biztos jele a meghonosodásnak, s kifejezője a kor társadalmi szemléletének. Megnyugtatóan sok a középparaszti birtok. Itt megjegyezzük, hogy a holdak magasabb száma nem mindig jelentett nagyobb gazdagságot, ugyanis a redempcionális jogok alapján történt osztásnál szem előtt tartották a föld minőségét is, a rosszabból többet adtak. Fiatal községünkben a századforduló táján'még szinte minden családnak saját földjén állt a lába. Aki munkát akart vállalni, az talált. Munkáskezekért gyakran a szomszédos községekbe szorultak a kocséri gazdák. Anekdotába illő, de kortárs szemtanú által írt földrajzi tanulmányban maradt fenn a történet a kocséri nép jólétének példázatára, miszerint az 1883-ban épült új templomuk elé vidékről fogadtak koldust -rk. híján református vallásút -, hogy a hívek jótékonysági hajlamaiknak és kötelezettségüknek eleget tehessenek. Nemsokára azonban úgy megtollasodott az adományokból, hogy új szűrben ült vasárnap a templom elé kéregetni, és elhanyagolta szombatokon az illendő, sőt kötelező alamizsnagyűjtő házlátogatásokat is.7 A századvégi kocséri „jóléthez” két dolgot azonban nem szabad figyelmen kívül hagynunk. Egyrészt az akkori igények színvonalát, amely bizony alacsony volt, másrészt azt a kétségtelen tényt, hogy a kubikosélet, az aratósztrájkok, a tengeren túlra menekülés keserves évtizedeiben a Kocsérra települő jász ivadékok legfőbb gondja az új község létrehozása volt, építés, gyarapítás, alkotás. Igaz, ők is elhagyták az ősi szülőföldet, de itt sem voltak idegenek. - Egy kis szélárnyékos hely időben és térben. - Nem sok volt ilyen az országban, és nem is sokáig tartott itt sem. A lakosság természetes szaporodásával a birtokok egyre kisebbek lettek, a beköltözők is szaporították a szegények rétegeit, viszont az eredetileg kialakult idegen nagyobb birtokok tartósan megmaradtak. 1909-ben már a teljes vagyontalanokról igyekszik gondoskodni egy községi pótszabályrendelet, amely szerint ingyenes orvosi, szülésznői ellátásban kell őket részesíteni.8 7 Hanusz i. m. 244. 1. 8 PmL Szabályrendeletek 165/1909 sz. Kőcser Pótszabályrendelete. 93
