Antal Domokosné (szerk.): Kocsér története. Fejezetek a százéves község múltjából és jelenéből (Kocsér, 1977)
II. A százéves Kocsér története a kapitalizmus korában 1877 - 1944
Természetesen mind a község fejlődése, mind a lakosság életkörülménye szempontjából a legnagyobb csapás az első világháború. A visszaemlékezők szerint nagyon megfogyatkozott a munkáskéz, alig volt férfi a határban. A mezőgazdasági munkát saját birtokon és napszámban nagyrészt nők, gyerekek és öregek végezték. A háború vége felé orosz és olasz hadifoglyokat adtak a hadbavonult vagy elesett birtokos férfiak családjához munkára. - A szegénysorsúak kereső nélkül maradtak.A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT A két világháború közötti félfeudális Magyarország jellemző jegyei Kocséron is kialakultak, és jól érzékelhetők, ha nem is olyan szélsőségesen, mint a földesúri birtokok szorításában tengődő falvakban. Meghatározó volt, hogy minden küzdés, törődés célja, a paraszti népesség legfőbb vágya - de az egyéb foglalkozásúaké is - néhány hold földre szert tenni, vagy ha volt, azt megnagyobbítani. A megélhetés mellett a földvagyon nagysága biztosította a társadalmi rangot, megbecsülést - Kocséron még azt is, melyik körnek lehet a tagja. Cél tehát: az öröklés mellett egykét hold megvásárlásával gyarapodni. A szegényebbek legalább kisbérlettel igyekeztek földhöz jutni. Az 1920-as „földreform” során 42 házhelyet osztottak magánbirtokból a falu területén. A község saját birtokából 210 kát holdat irányzott elő erre a célra, amelyből mindjárt 92 holdat községi legelőnek hasítottak le.9 A többit háromholdas parcellákban tartós kishaszonbérletre osztották ki. A községi és alapítványi birtokból (Kalocsa-felé) történt kismértékű földosztás nem sokat változtatott a község birtokmegoszlási mutatóin. Enyhítette viszont a megélhetési nehézségeket a jelentős számú egyéb kisbérlet. A máshol lakó birtokosok többnyire ilyen módon hasznosították földjüket. Az 1925-ös Gazdacímtár a 100 kát. holdas vagy ennél nagyobb birtokokból 577 kh, az 1935-ös adatokra támaszkodó pedig 1148 hold kisbérletet tüntet fel. A községi birtokot is így hasznosítják egészen a felszabadulásig. Fő termény mind a gazdasági jellegű jelentések, mind a lakosság szerint a két világháború között a rozs, átlagtermése 6 q kát. holdanként, s a szántóterület 35-40 %-án termelik. A gabonatermelés különösen jól jövedelemezett az 1920-as évek közepe táján jelentkező fellendülés időszakában. Főleg nagykőrösi gabonakereske-9 PPSK vármegye általános ismertetője és címtára. Bp. 1930. Kocsér 89. 1. 94
