Antal Domokosné (szerk.): Kocsér története. Fejezetek a százéves község múltjából és jelenéből (Kocsér, 1977)

I. Kocsér község távoli múltjáról 1877-ig

cseri határban, mintegy kétszerese a 18 év előttinek. Hiteles források tanúskodnak tehát Kocsér puszta fokozatos benépesüléséről, s nem egyszerre történt megszállása. A lakossági szám alakulása mellett tekintsük át a végleges tagosításhoz vezető időbeni hosszú utat is.

Tulajdonképpen már a XVIII, század végén jelentkezett az elkülönített földhasználatra való igény.

Ennek erősödése révén 1833-ban került sor ismét nagyobb méretű tagosításra, amely mérnöki munkálatainak elvégzésére „Tanító Sándor Inzsellér Úr meghívatott és vele alku tétetett”.94 95 Neki köszönhetjük községünk pusztabeli állapotáról való részletes térképet, amely a Szolnok megyei Levéltár féltve őrzött kincse.

Tagosításon itt s ebben az időben nem kizárólag az elaprózódott és a határ különböző részein levő birtokok egy tagban való kiadását kell érteni, hanem a közbirtokból újabb területeknek művelés alá való osztását az igénylőknek redempciós részük arányában. Természetesen a korábban használt több tagban levő nyilasokat ilyenkor összevontan mérték ki.

Kocsér pusztának ekkor mintegy 1/5 részét tagosították, amely a jelenlegi

I-V. dűlőkben a nagykőrösi határtól kb. a lászlófalvi átjáróig terjedő részen összesen 317 helyrajzi számot tüntetett fel.96 Összefüggő művelés alá vont terület. Ez azonban még mindig nem változtatta meg a puszta jellegét. A berajzolt utak a jellegzetes állattenyésztő táj sugaras útjai, amelyek részben összefutnak a puszta középpontjául kijelölt vagy kialakult helyre, jelen esetben az egykor elpusztult falu helyén. Részben keresztül-kasul szelik át a határ egyes részeit, toronyiránt a távoli települések felé, esetleg kikerülve kacskaringósan a nehezen járható helyeket.

1851-től Jászapáti közbirtokosságának állandó témája a kocséri puszta végleges tagosítása. A főkapitányi irányítás is ennek végrehajtását sugalmazta, nem beszélve az itteni lakosok óhajáról. Ennyi indíték mellett szinte hihetetlen, hogy az 1853-as igazságügy-miniszteri rendelet kiadásához számítva - mely a földek tulajdonjogának telekkönyvi rendezését írja elő - tíz, illetve húsz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Kocsér puszta visszavonhatatlan és végleges „osztálya” befejezést nyerjen.

A kocséri föld 1863/64-es osztásánál használt értékelés, amely alapos előkészítő, becslő munka alapján jött létre, a következőképpen osztályozta a kiosztásra kerülő földeket :96

94 Jászapáti jkv. 1832. Elenchus 1832. 20-540, 542.

95 Húsz év múlva 1853-ban már 1537 a helyrajzi szám. Jászapáti jkv. 1853/361. sz. tétel.

96 Jászapáti jkv. 1863. IX. 10. 214. tétel.

52