Antal Domokosné (szerk.): Kocsér története. Fejezetek a százéves község múltjából és jelenéből (Kocsér, 1977)

I. Kocsér község távoli múltjáról 1877-ig

véseit a továbbiakban a jászapáti jegyzőkönyvekben rögzítettek alapján követhetjük nyomon.

1851- ben a „Kocséron lakó összeírt birtokosok a határukbeli végleges tagosítást kívánják”.91 A szabadságharc bukásával ugyanis a Jászkun Kerület régi jogállása nagyjából visszaállott. A birtokok elkülönítésére sem került sor. A tagosítás újra a redemptus közösség jogkörébe került vissza. Jászapátin ez különösen nehezen jutott el a megvalósításig a kocséri pusztára vonatkozóan, pedig a lakosság száma leköltözés és természetes szaporodás révén egyre növekedett.

1852- ben a főbíró jelentése szerint „Kocséron is oly számmal van a népesség, miként egy bábái állomás ott is felillenék.” - A meghozott határozat szerint a kitanítandó három bába (szülésznő) közül egy Kocséron nyer elhelyezést.

Ugyanez évben újoncok összeírására két tanácsbeli 4 napig járt Kocsér pusztán.

1855. március 3-án olvasták fel a kecskeméti egyházkerületi alesperesnek a jászapáti tanácshoz intézett megkeresését, amely szerint: ,, . . . tekintve Kocsér pusztán a lakosok szaporodását, ott egy oskola felállítására szükséges fundus . . . kijelölése elhatároztassák.”

Jászapáti tanácsa roppant készségesnek mutatkozott mind írásban, de gyakorlatban is a kívánság teljesítésére a „tanoda” felállításában és a tanító fizetésének támogatásában. De azért belekerült az akkor is jó három esztendőbe, mire a kivitelezés megvalósult, és Dósa Istvánt tanítónak Kocsérra megválasztották 1858-ban.

Nem volt könnyű dolga az első mesternek a kocséri pusztán. Tíz évvel az első magyar kötelező közoktatási törvény előtt iskolába gyűjteni a határban szétszórtan lakó családok gyermekeit! Talán bele is fáradt, s személyi súrlódások is hozzájárultak, hogy néhány év múlva kérte Jászapátira való helyezését. Kérésének helyt nem adtak, s maradt mint kántor-tanító Kocséron 1872-ben bekövetkezett haláláig.92

Kocsért népes pusztának nevezi Galgóezi Károly is 1877-ben megjelent monográfiájában,93 amely szerint tanyákra osztott gazdálkodás folyik rajta, s tíz-tizenkét év óta zárt község kialakulása is folyamatban van. Ez azonban már a kocséri puszta végleges tagosításának befejező szakaszát felölelő időre vonatkozik.

1869-ben az országos népszámlálás adatai szerint 1281 ember lakott a ko-91 Jászapáti jkv. 1851. IX. 10. 255. sz. határozat.

92 Jászapáti jkv. 1861. 137. 138. 242. sz. tétel.

93 GALGŐCZY Károly i. m. 253-254. 1.

51