Antal Domokosné (szerk.): Kocsér története. Fejezetek a százéves község múltjából és jelenéből (Kocsér, 1977)

I. Kocsér község távoli múltjáról 1877-ig

Vajon milyen okok vezethettek a kocséri pusztára való nagyobb mérvű kiszállásra ? Minden bizonnyal egyik és talán fő ok a föld elkülönítésének, személyes birtokbavételének lehetősége, amelyet az 1848. áprilisi törvények biztosítottak. Az utolsó rendi országgyűlés által elfogadott törvények a polgári átalakulás alapjait vetették meg. Kivették a végrehajtó hatalmat a feudális kormányszékek kezéből.88 Az ország területének közigazgatási egyesítésével tulajdonképpen megszűnt a Jászkun Kerület régi jogállása is, amely kiváltságaival a középkoron át széles szabadparaszti társadalom kialakulásához vezethetett volna kedvezőbb történelmi körülmények között. 1848-ban azonban kötöttségeivel, közbirtokossági intézményeivel már akadályozta a polgári átalakulást, a fejlődés kerékkötőjévé vált.

Tulajdonképpen földfoglalásként vehették birtokba a közbirtokból részüket a leköltözők. De az is lehet, hogy éppen a szabadságharc bukása után látszott nyugalmasabbnak a pusztai élet, és jelentett menedéket a volt honvédeknek.

Mindenesetre már nem lakatlan puszta Kőcser, amikor Damjanich serege itt tartózkodott néhány napig 1849 tavaszán. A megelőző történelmi körülmények a következők: 1849. januárjáig nem volt jelentős a hadak vonulása, illetve táborozása Pest megye területén, közelebbről Nagykőrös és így Kocsér puszta határában sem. Az újoncok szervezése, kiképzése a nemzetőrség gyakorlatai, a rácok ellen vonuló magyar csapatok nem jelentettek alkalmatlanságot. Azonban Buda kiürítése és 1849. január 5-én való osztrák megszállása után változott a helyzet. A magyar hadak egy része Windischgrätz elől Cegléd-Abony felé vonult le, majd átment a Tiszán. Ezután az osztrák hadak Cegléd-Abony-Nagykőrös-Kecskemét vidékét huzamos ideig megszállva tartották Ottinger majd Jellasics parancsnoksága alatt.89

Szolnok dicsőséges bevétele (március 5.) után az új magyar fővezér, Wetter Antal altábornagy irányítására Cibakházáról mintegy 35 ezer fős magyar sereg 150 ágyúval átkelt a Tiszán. Március 17-én Damjanich János tábornok által vezetett egységek a kocséri erdőnél táboroztak, hogy innen Nagykőrös felszabadítására induljanak. A krónikás szerint az őszi esőzések és járhatatlan utak miatt erre a hadjáratra nem került sor. A késlekedés alatt az ellenség megerősítette állásait, és így a magyar sereg visszavonult a Tisza vonala mögé.90

Kocsér puszta benépesülésének további menetét, a pusztai lakosság törek88 Üj magyar lexikon 1. k. 137. 1.

89 GALGOCZY Károly: Pest-Pilis-Solt Kiskun megye Monographiája. Bp. 1877. 209-210. 1.

90 Uo. 210. 1.

50