Antal Domokosné (szerk.): Kocsér története. Fejezetek a százéves község múltjából és jelenéből (Kocsér, 1977)
I. Kocsér község távoli múltjáról 1877-ig
A továbbiakban visszatérünk a XVIII, századi jászapátiak, illetve Koosér puszta életének vizsgálatára. Ugyanis a kettő elválaszthatatlan. Ismerkedjünk elődeinkkel több mint 200 év távlatából! A Szolnok megyei Levéltárban őrzött jászapáti tanácsi jegyzőkönyvek betekintést engednek a jászok gondolkodásmódjára, erkölcsére, gazdálkodásuk vitelére. Megtudjuk, hogyan vették birtokukba és hogyan hasznosították elődeink Kocsér pusztát. Más forrásokból is tudjuk, hogy a XVIII, században is volt már földművelés határunkban. Bár az apátiak kifejezetten közlegelőnek szánták, azonban kezdettől fogva voltak itt is szántásra fogott területeik, nemcsak a közbirtokosságnak, hanem családok számára is kiosztva. Az 1749. augusztus 19-i tanácsi jegyzőkönyv határozata arról rendelkezik, hogy senki Kocsérra nyomtatni ne menjen, míg a „Bírák Urak” a szérűhelyet ki nem jelölik. Igaz, csak tavaszi vetésről van szó, főleg kölesről. 1753-ban az újonnan választott vezetőségnek első határozata, hogy Kocséron a következő tavaszon „több föltörött földekkel együtt az újonnan feltörendő földek is propozitióra (javaslatra) osztásra fognak menni, amennyire lehet az marha megszorítása nélkül”. Terjedt tehát a földművelés, de az állattartás szempontjai elsődlegesek, ez a gazdálkodás fő ága. De azért rövidesen bővül a kocséri termények köre is. Későbbi rendelkezések gabonaféléket emlegetnek. Termelnek árpát, zabot, kölest, s a század utolsó harmadában kenyérgabona-félét is, elsősorban rozsot és kevés búzát. Egyre többször kerül sor „osztály” végrehajtására. 1780-ban a (Lászlófalva) Szentkirály felől való szántóföldek helyett, azoknak elsoványodása miatt a karai oldalon osztanak, hogy „minden lakos maga jussát felszántván be vethesse”.74 Ez bizony talajváltó módszer még. 1791-ben kaszálót mérnek szét, minden birtokosnak két-két tagban „amennyire lehet, állandó osztály szerint”. Ekkor először ad engedélyt a tanács, hogy ezeken a birtokosok „kevés Tanyát” építhessenek, hogy télen a marhák jó része ott telelhessen, s így megakadályozzák, hogy a tél beállta előtt az állományt a gazdák olcsó áron elvesztegessék.75 1794 márciusában Kocsér pusztán állandó tanyaföldek kiszabatása van előkészületben.76 Nyilván egyre nagyobb az igény a közös földeknek egyéni használatba való vételére, egyre többen jönnek le tavasszal Apátiról, hogy műveljék sajátjukként a redempeióval vagy már azóta vásárlással nyert földdarabot. 74 Jászapáti jkv. 1780. III. 5. 1. sz. határozat. 75 Jászapáti jkv. 1791. IV. 23. 86. sz. határozat. 76 Jászapáti jkv. 1794. III. 1. 39. sz. határozat. 42
