Antal Domokosné (szerk.): Kocsér története. Fejezetek a százéves község múltjából és jelenéből (Kocsér, 1977)

I. Kocsér község távoli múltjáról 1877-ig

1798-ban hajtják végre a lakosság közkívánatára a redempció óta a legnagyobb osztást 18 gazdának és a nótáriusnak (jegyzőnek) kiküldésével, akik pontos mérések alapján írásbeli előterjesztést tettek a nyilasok összevonásáról, illetve kinek-kinek egy tagban való kiméréséről. Egy sessió földben 34 ezer négyzsögölnyi nagyságú terület esett. (21 kát. hold.) Határozat szerint ezt írásban is megörökítették, s róla helyrajzi „Paléták”, térképek készültek.77

A kocséri pusztán vannak árendások is, részben jászapáti gazdák, részben idegenek. 1761-ben 32 jászapáti gazda hat évre használatba vette az ún. Göböly-járást (kb. a jelenlegi lászlófalvai átjáró úttól a kécskei határig húzódó terület a kőút déli oldalán) letéve érte az összeget, amelyet a háborús idők miatt a „Felséges” asszonyuk kívánságának teljesítésére fordítottak.78 - A királynő nem feledkezett meg a redempcióért biztosított jászkun véradóról. - Kiváltanak legelőre állatokat a szomszédos városok. 1794 márciusában ceglédi polgárok 200 db hízó ökrük számára kívánnak legelőt bérelni és erre egyezséget kötni.

1776-tól említik a jegyzőkönyvek a két csárdát a kocséri pusztán előbb jászapáti polgárok, majd körösiek bérleményeként. 1779-től földhasználatot is adtak a két kocsmával, az árenda így sem akart befolyni, amiért aztán végre is hajtották az adósokat.

Évről évre visszatérő tanácsi feladat a puszta kútjainak s a meglevő néhány épületnek kijavítása. Az állattartáshoz nélkülözhetetlen a jó itatóvíz. 1777-től számos új kutat létesítenek, az 1833-ban készült térkép 25-öt jelez.

A város, illetve a közbirtokosság részére való munkából minden polgárnak ki kellett vennie a részét. De előfordult, hogy napszámosokat is fogadtak, leginkább Nagykőrösről szénakaszálásra.79

Nagy szükséget szenvedtek a jászapátiak fában. Az alföldi erdők nagyrészt kipusztultak a török időkben, itt-ott maradt meg belőlük oázisként egy-egy kisebb erdőfolt. Ezen kívántak segíteni a rendszeres faültetéssel, illetve erdőtelepítéssel. 1780-tól találkozunk a jegyzőkönyvekben ilyen munkák elrendelésével. Nagyon valószínű, hogy a jelenleg is meglevő Nagy Erdő - amely az 1833-as térképen is jelölve van - a régi nagy erdők maradéka, ugyanis az 1798-as „osztály” jegyzőkönyve „Makkos Erdő Döllejéről” beszél. S ugyanekkor a megeredt új erdő őrzésére állandó csőszt rendelnek, és kemény vigyázást parancsolnak. Már korábban is az elültetett

77 Jászapáti jkv. 1798. IV. 16-i határozatok.

78 Jászapáti jkv. 1761. 20. 1.

79 Jászapáti jkv. 1781. VI. 9. 2. sz. határozat: „Bíró Uram kaszásokat szerezzen.”

43