Antal Domokosné (szerk.): Kocsér története. Fejezetek a százéves község múltjából és jelenéből (Kocsér, 1977)

I. Kocsér község távoli múltjáról 1877-ig

Kőcser puszta a jászapátiak birtokában 1745—1877-ig

Nagy részben legeltetésre használt terület volt Kocsér határa, amikor Jászapáti birtokba vette a redempció jogán 1746-ban, kiszorítva innen a nagykőrösi gazdákat. A kun puszták elvesztése igen érzékenyen érintette a körösieket. - Meg kell jegyezni, hogy ezek a bérlemények tulajdonképpen igen olcsóak voltak. A háborús évszázadokban örült a tulajdonos, ha látott valami hasznot a birtokából. „Abban a kuruc világban a Kunságnak és Jászságnak fő kapitányja vala Vay Ádám úr, attul kellett a városnak árendálni a kun pusztákat, a minthogy attul is árendálta.

Lajosi pusztának árendája volt 25 tallér, kocséri pusztának 20 tallér, törteli pusztának 21 tallér, mizsei pusztának 30 tallér, karai pusztának 10 tallér, mind az öt kun pusztáktul, egy summában fizettek 212 tallért.” - így írta meg Bállá Gergely nagykőrösi krónikájában 1705-ben.72 Nem derül ki ugyan pontosan, hogy a pusztánként megadott összeg félévi vagy egész évi bér, de mindenképpen kevés.

Valószínű, hogy ebben az időben alakult ki a kevés rokonszenvet tartalmazó alapállás a körösi emberekben a kocsériakkal, illetve a jászokkal szemben. Megmaradt évszázadokon át a törekvés a Kocsérra való terjeszkedésre is, ami egyrészt az itt eladásra kerülő földek megvásárlásában mutatkozott meg, másrészt a közigazgatási hovatartozás kérdésében is többször felmerült az utolsó másfél száz év alatt. így pl. 1851-ben is zajlott huzavona Nagykőrös és Apáti között Kocsér bíráskodási és közigazgatási joga fölött. A jászapáti tanács utasította Sóti József pusztabírót, hogy magát az eddigi szokásokhoz tartsa, kiküszöbölendő a nagykőrösi beavatkozást.73 Kocsér ez ideig sikeresen megvédelmezte önállóságát.

72 Bállá Gergely Nagykőrös nótáriusa volt.

73 Jászapáti jkv. 1851/188 sz. határozat.

41