Antal Domokosné (szerk.): Kocsér története. Fejezetek a százéves község múltjából és jelenéből (Kocsér, 1977)

I. Kocsér község távoli múltjáról 1877-ig

580 ezer rénusi forintra rúgott az összeg, amelybe a jászkun redempció került.64

A királyi levél kikötötte, hogy minden jász és kun szabad és egyenlő jogú legyen, akár fizet megváltási összeget, akár nem. Visszakapták tehát kiváltságaikat, sőt. a három kerület népeinek és lakosainak különkülön bármelyik kerületbe. . . gyakorlandó pallosjogot kegyesen hozzá adandónak és adományozandónak tartottuk.”65 66

A királyi diploma e középkori jog biztosításával akarta talán kárpótolni a jászkunokat elszenvedett sérelmeikért és a tetemes összegű önváltságdíjért.

A jászok és kunok társadalmában történelmi jelentőségű a redempció. Társadalmilag ugyan bizonyos tagozódás jött létre. A föld megváltásában és a lovasság kiállításában részt vevő redemptusok osztálya jogot szerzett a községek és kerületek közigazgatásában, az igazságszolgáltatásban való aktív részvételre. S hogy ez a réteg nem vékonyodott el, és nem vált a közösségen felül álló uralkodó osztállyá, annak köszönhető, hogy a redemptus jogokat redemptus föld későbbi vásárlásával is meg lehetett szerezni, s így a közügyek intézésébe bekerülni. A közösség tulajdonképpen önmagát kormányozta gazdasági ügyekben személyes részvétellel a gazdasági gyűléseken, egyéb dolgokban pedig választott testületé, tanácsa által. A tanácsbeliek tárgyalásai, határozatai a mindennapi élet apró-cseprő ügyeire is kiterjedtek.

Kb. 1/4 része a lakosságnak a megváltási árhoz nem járuló, de a katonaállításban részt vevő irredemptusok osztálya. Nem tartozott a kiváltságosok közé a zsellérek vékony rétege, amely még húsz év múlva (1766-ban) sem több a családok 1,8%-ánál az egész Jászságban - Jászapátin pedig mindössze 1,1 %** - továbbá a bekéredzkedő idegenek, akiknek a helyi polgárjog megszerzése csak huzamosabb idő elteltével sikerült.

Földet váltott a Jászságban a lakosság csaknem 3/4 része, 1 /4 rész pedig legalább a katonaállításban tudott részt venni. Az irredemptusok sem voltak nincstelenek. Lehetett házuk, földjük, csak a közös földből nem részesültek. A megváltási árhoz való hozzájárulás felső határát is megszabták, így kizárták a nagybirtok létrejöttének lehetőségét.

Saját erejéből szabaddá s földjének tulajdonosává váló széles paraszti réteg jött létre, amelyben magas szinten kifejlődött a jász közösséghez

64 PALUGYAI Imre: Jász-Kun Kerületek Külső Szolnok vármegye leírása. Pest 1854. 19. 1.

65 DR. KELE József i. m. 123. 1.

66 FODOR Ferenc i. m. 198. 1.

38