Antal Domokosné (szerk.): Kocsér története. Fejezetek a százéves község múltjából és jelenéből (Kocsér, 1977)
III. A felszabadulástól a századik évfordulóig 1944 - 1977
lyába merül a csutkaszüretelés, meg az augusztus végére kopárrá égett kukoricaföldek emléke. Megfelelő talajerőpótlás és jó fajtamegválasztással sikerült biztosítani folyamatosan a jó terméshozamot, bár az idejében jött kiadós eső ma is jelentős tényező, ugyanis az öntözése nem megoldott. A kukoricatermést a gazdaság teljes egészében felhasználja illetve tagjainak értékesíti. A cukorrépa termésátlaga szintén olyan emelkedést ért el, amely a kocséri talajokon nehezen volt elképzelhető. Viszonylag kis területen való művelését is abbahagyta a tsz 1976-ban vetésszerkezet egyszerűsítés céljából. A burgonya már korábban jutott erre a sorsra. A Szolnoki Cukorgyárból melléktermékként kapott nagy mennyiségű répacsíkot a háztáji szarvasmarha tartásban igen jól felhasználták a tagok. Az abrak és szálas (lucerna) illetve silókukorica termesztésének fokozása az 1973-tól egyenletesen fellendülő állattenyésztés függvénye. Kiemelkedő a hozam lucernából. Az álló lucerna 100 q/ha-os termésátlagot is hoz. Kifejezetten szereti az itteni talajt. A táblázat alacsonyabb átlageredményei az új telepítések kisebb hozamával együttiek. Feldolgozása széna, továbbá forró levegős gyorsszárítással lucernaliszt és pellet (préselt lucemaliszt) készítéssel történik. Takarmányozással és eladással értékesítik. Komoly árbevételi forrást jelent. Évente körülbelül 750-800 vagon silót készít a tsz, ami a tömegtakarmányt biztosítja. A kertészeti növények közül a paprika, paradicsom és dinnye szántóföldi termesztése folyamatos volt. A helybeliek ragaszkodása és hozzáértése e növényekhez hagyományos. A kocsériak „szent növénye”, a paradicsom nemcsak a magángazdálkodás idején, hanem a tsz nehéz éveiben is sokszor segített jelentős árbevételével. 1960 óta a Kecskeméti Konzervgyárral folyamatosan fennálló szerződéses kapcsolat biztos értékesítési lehetőséget, szakmai támogatást, 1970 óta a növényvédelmi kiadásokhoz jelentős anyagi hozzájárulást biztosít. A Duna-Tisza közi Kísérleti Intézet igazgatója, dr. Mészöly Gyula professzor személyesen is sok szakmai támogatást nyújtott és segített a fajta megválasztásában (a 60-as években). A szántóföldi paradicsom termelés 1975-ig egyrészt vállalásos, másrészt közös művelésben folyt. Az előbbinél a talaj előkészítés a 60-as években részben üzemi, részben a vállalók munkájával történt (csak a bukrolás, fészek trágyázás). A palántanevelést teljes egészében a tsz végezte melegágytelepén 1965 óta. Az utóbbi 5-6 évben már csak kiültetés után történt a vállalás a növény gondozására és szüretelésére. 1976-ban vezette be a tsz kísérletképpen a gépesített paradicsomtermelést a „Soroksári Paradicsomtermesztési Rendszer” keretében. Jelenleg, 1977-247
