Antal Domokosné (szerk.): Kocsér története. Fejezetek a százéves község múltjából és jelenéből (Kocsér, 1977)

I. Kocsér község távoli múltjáról 1877-ig

>/

Őskor, ofeor, a távoli múlt emlékei

Milyen volt községünk határa, földje 130 vagy 250 évvel ezelőtt? Nemcsak a költői megfogalmazásra vagy éppen a fantáziánkra kell támaszkodnunk. Jász elődeink 1745-óta évről évre pontosan vezetett tanácsi jegyzőkönyveiből sok mindent kiolvashatunk. Ezek a hivatalos iratok szinte hiánytalanul átvészelték az eltelt évszázadokat, s féltve őrzött kincsei a Szolnok megyei Levéltárnak.

De hogy milyen volt határunk több ezer évvel ezelőtt, hogy s mikor vette birtokába az ember ezt a területet, arra vonatkozóan inkább már csak következtethetünk. Hazánk egész területére, közelebbről Pest megyére kiterjedő régészeti kutatások eredményei alapján tehetünk megálapításokat.

Határunk földrajzi fekvése, geológiai adottságai nem kedveztek az ősember letelepedésének. A több tízezer évvel előttiek a Buda környéki barlangokban, hévforrások közelében, továbbá a Pilisi hegyekben éltek. A „fiatalabb” 7—10 ezer éves leletek a nagy folyók, elsősorban a Duna partvidékéről kerültek elő21. A folyóvizek ármentes partjai az élet lehetőségét biztosították az ősembernek. .

A mi községünk többnyire szélfújta, homokos talajából ősemberi maradványok nem kerültek elő. De a Duna-Tisza közének többi sík területét is lakatlannak véli a tudomány az újabb kőkor végéig.

Kb.i. e. 2200 tájától kezdődik a Duna-Tisza közének lassú benépesülése. A rézkori „bodrogkereszturi kultúra” leleteit Kocsérhoz legközelebbi Cegléden a Téglavető dűlőben, a még fiatalabb ún. „péceli kultúra” maradványait Nagykörös-Nagyerdőről ismerik régészeink.22 E kultúra emlékei a Duna-Tisza közének homokbuckás vidékein is megtalálhatók. Sírleletek

21 Pest megye műemlékei. Bp. 1958. 1. k. 14-16. 1.

22 Uo. 18-19. 1.

19