Antal Domokosné (szerk.): Kocsér története. Fejezetek a százéves község múltjából és jelenéből (Kocsér, 1977)
I. Kocsér község távoli múltjáról 1877-ig
alapján megállapítható, hogy szarvasmarhát is tenyésztettek, amelyet valószínűség szerint szekérvontatásra is használtak.23 A bronzkor, amely hazánk területén kb. 1000—1300 évet ölel föl (i. e. 1900-i. e. 600-ig) igen sok emléket hagyott a föld mélyébe rejtve. A Tisza menti „nagyrévi kultúra” lakossága átvonult a két folyó közén, s itt ott meg is telepedett. Erről tanúskodnak a Csemő és Nagykőrös határában (Alsófüzesi csordajáráson) talált leletek. Gazdálkodásukban már nagy szerepe volt a fölművelésnek.24 Pest megye területén a népesség megszaporodásai, e. 1600 körüli időre tehető. Temetőikben, amelyek többnyire urnatemetők, több százra menő a sírok száma. Gazdálkodásukra jellemző a háziállat-állomány növekedése. A lovat igás-, esetleg hátasállatként használták. Általános volt a bronzeszközök, balták, sarlók előállítása és használata. A fenti kort a régészet ,,vatyai kultúra” néven tartja számon. Pest megye területére jellemző. A szomszédos települések határaiban főleg sírokat és raktárleleteket találtak. Cegléden az Öreghegyi szőlőkben több száz sír van, Nagykőrös határában Csipvár és Földvár, a kőröstetétleni Pengyomhalom, Abony határában a Krakkón túli Kunhalom, valamint Jászkaraj enő határa őriz hasonló maradványokat.25 Községünk területén régészeti kutatások nem folytak. Leletekről a leírt korokból nem tudunk. De a szomszédos községek régészeti leleteiből joggal következtehetünk arra, hogy a mi határunkat is használta az ősember, vadászterülete volt, vagy állatit legeltette rajta. Időszámításunk előtt a VI. századtól kezdve jelennek meg hazánk területén, így a Duna-Tisza közén is a keletről jött lovas nomád népek. Először a szkíták, akik már ismerték és felhasználták a vasat. A görögök „lófejőknek” nevezték őket nyilván a lótej felhasználása miatt. A IV. századtól a kelták jöttek, s keveredtek az itt talált népekkel. Ismerték és használták a pénzt, és földet műveltek. A következő vándorló néphullám az i. sz. I. század első harmadában, majd később, a 270 körül érkező szarmata-jazigok nomád társadalma. Pest megye területén számos szarmatakori temető és néhány telephely ismeretes. Szórványos sírokat - amelyeket többnyire a véletlen hozott felszínre - sok helyen számon tartanak. Ilyen szórványos szarmata sírhelyek voltak Kocsér területén is.26 A falutól nyugatra, a nagykőrösi úttól északra az első Bátor-féle tanya és a falu között húzódó, 1971—72-ben dózerral 23 Uo. 24 Uo. 22-28. 1. 25 Uo. 26 Uo. 43. 56. és 461. 1. Tehát a régészet is számontartotta. 20
