Antal Domokosné (szerk.): Kocsér története. Fejezetek a százéves község múltjából és jelenéből (Kocsér, 1977)
II. A százéves Kocsér története a kapitalizmus korában 1877 - 1944
Nemzeti vagy alkalmi ünnepeken mindig szerepelt a dalárda. Működését mintegy 10 éven át nyomon követhetjük 1923-tól 1932-ig. A kántortanítók voltak összetartói és vezetői. Visszatérő és magas színvonalú műsoruk minden húsvétkor az úgynevezett passiójáték éneklése. A tanítógárda rendezte a jótékonysági előadásokat is a 30-as években, és a bevételből gyerekeket öltöztettek fel. A népművelés egyéb eszközeiből nem bővelkedett a község, a kultúra legalapvetőbb alapfeltétele a villany nem valósult meg. 1924-ben önálló villanytelep létesítésével foglalkozott az elöljáróság, de Nagykőrös a hálózatára való rákapcsolás ígérgetésével leszerelte ezt a törekvést, és így egyikből sem lett semmi. Mozi sem volt, mindössze egy rövid próbálkozás aggregátoros villanyfejlesztővel 1927 pünkösd napján. Majd 1941. június 1-én újra magánkezdeményezésből keskenyfil mes mozi nyílt a Hangya nagytermében.15 A neve Petőfi filmszínház. Az első bemutatott film az Aranyember, telt házzal és nagy sikerrel. Négy alkalommal mintegy 900-an nézték meg.16 Nagy szenzáció volt, mert addig kevés kocséri látott mozgófilmet, legfeljebb az otthontól távol, többnyire Nagykőrösön tanuló diákok dicsekedhettek ilyen élménnyel. Az előadások szombat este, vasárnap délután és este voltak. Működött a fronttevékenység elérkezéséig. Bár a kocsival rendelkező kocsériak messzire eljárogattak piacozni, az országjárás mint kirándulás ismeretlen fogalom volt. Legfeljebb vallásos színezetű zarándokutak megszervezésére került sor. 1938-ban 134-en mentek a községből Pestre egy vallási jellegű kongresszus alkalmával. A következő évben Mátraverebélybe mint zarándokhelyre utaztak el negyvenötén. Divat volt a „búcsújárás” részben a szomszéd községekbe s minden évben Ferencszállására.17 Négy nappal előbb indultak gyalog, és pünkösd vasárnapján érkeztek haza. Nagy ünnepélyességgel fogadta őket a falu. Ez utóbbiaknak csak 1948 táján szakadt vége. A nehéz évek eltelte után új lendületet vett a kocsériak utazása mint országjárás, és nem kevesek részére külföldjárás is. Jelen, modern korunkat megelőző évtizedeknek tulajdonképpen ezek voltak a társas érintkezés kialakult formái a lakodalom és családi összejöveteleken kívül. A község mozgékony és érdeklődő lakossága mindenütt megjelent, ahol csak lehetett. Ez talán még a korábbi jász közösségi örökség, amelyben annak idején minden szabad polgár saját jogon vehetett részt. Csekélyke adatunk van még az 1945 előtti időből a technika csodálatos 15 Tatay István kereskedő és Vincze Kálmán kántortanító tulajdonaként. 16 HD 1941. 17 Kiskunfélegyháza felé lévő pusztatemplom. 148
