Antal Domokosné (szerk.): Kocsér története. Fejezetek a százéves község múltjából és jelenéből (Kocsér, 1977)

II. A százéves Kocsér története a kapitalizmus korában 1877 - 1944

termékének, a rádiónak Kocséron való megjelenéséről. A História Domus adja hírül az utókornak, hogy 1928. szeptember 15-én 36, október 27-én pedig már 39 rádió működött Kocséron a tanyaiakkal együtt.

Népköltészeti, népművészeti vonatkozású emlékeink szinte nincsenek. Találó mondások, szólások, helyi eredetű közmondások viszont bőven teremnek.

Régi keletű egyik-másik mondókában nem kevés iróniával csendül ki a hajdanvolt valódi vagy vélt gazdagság emléke, még inkább az elődök miatti rátartiság kigúnyolása.

Gazda vót a nagyapám,

Gazdaságot hagyott rám,

Hat ökörnek kötelit,

Meg egy vasvilla nyelit.

Ismertem (öreg) apádat Jómódú gazda vót,

Csizmáján, nadrágján,

Főt hátán vót a főt.

A Jászapátiról idetelepültek é-ző nyelvjárást és az ly-nak j-től különböző kiejtését használták. Napjainkban a 70-80 éven felüliek némelyikétől hallhatjuk még. A beszélt köznyelv a lehető legjobban megközelítette az irodalmi kiejtést, bár ez a fejlődés a rádió és tv nagymértékű elterjedésével következett be. Említésre méltó még a kocsériak nyelvhasználatának a következetessége, amellyel kitartóan ellenállt a szomszédos Nagykőrös erősen ő-ző jellegzetes dialektusának. A nagykőrösi származású lakos ma is ő-vel beszél, a kocséri azonban nem veszi át.

A felnőtt korú lakosság népdal és cigányzenészek által tolmácsolt műdal ismerete széles körű volt mindig. Ismerik az idősek az „Endre báró” balladáját, és helyi népdalként tartják számon a kocsériak a következő betyárnótát :

Kutyakaparási csárda Zsandárral van körül állva.

Azért van az körül állva,

Betyár mulat a csárdába.

Iszik a betyár a csapon,

Sír a kedves kisangyalom.

Ne sirj csárdás kisangyalom Nem ütik a betyárt agyon.

149