Antal Domokosné (szerk.): Kocsér története. Fejezetek a százéves község múltjából és jelenéből (Kocsér, 1977)
II. A százéves Kocsér története a kapitalizmus korában 1877 - 1944
Elemi ismeretterjesztő tanfolyam 886 Ismeretterjesztő tanfolyam pl. szülők iskolája 943 Műkedvelő előadás alkalmi és hazafias ünnepeken 738 Népművelői előadó képző tanfolyam 17 Községünkben az első stabil „nagy” tanítógárda 1923 és 1929 között jött össze, fiatalok és jóképességűek. Az iskolán kívüli népművelői tevékenység vitelére alkalmasak és szívesen vállalkozók. Különösen Nemes Borbála13 tanítónő idekerülésével lendült fel a népművelő tevékenység, főleg műkedvelő előadások és hazafias ünnepségek rendezésének száma és színvonala terén. 1924-től kezdve évenként többször is került sor gyermekműsorok, de felnőtteknek betanított színielőadások megtartására is valamelyik vendéglő, többnyire az Urbán-féle nagytermében. Nagy sikerűek és közkedveltek voltak a lakosság előtt, különösen a népszínművek: Sárga csikó, Piros bugyelláris, Ealurossza, Tolonc. A fenti jellegű népművelési tevékenység a két világháború közötti időszakra jellemző. Az utolsó rendezvény 1943 tavaszán Csathó Kálmán: Te csak pipálj Ladányi c. műve volt. A falu fiatalsága, iparosok, diákok stb. szerepeltek ezekben. Színházról akkor még nem is álmodott a falusi ember. így maradt a szórakozást és művelődést egyaránt nyújtó műkedvelő társaságok tevékenysége, amely Kocséron két évtizeden keresztül magas színvonalat ért el. A szomszéd községek vendégjátékait is szívesen fogadták, amelyet aztán viszonoztak. Községi szintű megmozdulás volt 1924-től minden évben a majális, vagy ahogyan akkor nevezték, madarak és fák napja. Színes gyermekműsor, amely tartalmilag a természet szeretetét és védelmét szolgálta, továbbá játékok és tréfás versenyek dúsították a nap örömeit. A kialakult tanítógárda évenként ismétlődő bemutatójaként hagyományalakító szerepet töltött be. Csak az utóbbi években színtelenedéit el, és mossa el gyakran az eső. A kocsóri tanítók többsége elvégezte a népművelési előadói tanfolyamot, így Nemes Borbála, Csincsura Kálmán, Perneczky Károly, Antal Domokos, sőt a községi orvos, Kajtsa Sándor is. Az ismeretterjesztő munkának különösen a tanyai iskolák voltak a központjai. Sokrétű feladatot láttak el a tanítók: „Népművelési gondnok voltam tanyán és az egész község területén, az iskolánál színdarabokat rendeztem, analfabéta legényeket tanítottam. Esténként télen 6-9-ig Aladin lámpa mellett ismeretterjesztő előadásokat tartottam felnőtteknek” — írja a legtávolabbi iskola egykori tanítója, Perneczky Károly.14 13 A későbbi Urban Kálmánná 14 PERNECZKY i. rn. 147
