Antal Domokosné (szerk.): Kocsér története. Fejezetek a százéves község múltjából és jelenéből (Kocsér, 1977)
II. A százéves Kocsér története a kapitalizmus korában 1877 - 1944
zonyultak, az apa az intézetben meg is halt. A nagylány és a fiatalember rendbejött. A mendemonda szerint cigányok jártak hozzájuk. Tulajdonképpen súlyos orvosi eset volt, a kiváltó okra nem derült fény. A község első, közel 70 esztendejének leforgása alatt a lakosságot tizedelő járványokról nem tudunk. A csecsemőhalandóság elfogadható színvonala relatív ugyan, mégis a súlyosabb bajt az itt is népbetegségnek számító tüdőbaj okozta. Felnőttek többnyire a gyerekek, de sok közülük 17 és 25 éves kora között halt meg tbc-ben. Voltak családok, ahol 3-4 fiatal is erre a sorsra jutott. Tüdőbajban haltak meg a község első, egyetemet végző fiataljai is: két papnövendék és egy jogász.14 A tüdőbaj elleni küzdelem állami szinten nem folyt. Szakszerű kezeltetést, röntgenfelvételek készíttetését, szanatóriumba való elhelyezést a vagyonosok sem győzték anyagilag. Igazán hatékony gyógyszerei sem voltak ennek a betegségnek. Erősen tartotta frontvonalát még a felszabadulás utáni években is. Visszaszorítása, illetve felszámolása, a megelőzést szolgáló BCG oltások, rendszeres szűrések, szanatóriumi gyógykezelések eredményeként korunkban következett be. Gyógyszerellátás, gyógyszertár 1895-ben Botos Imre idetelepült gyógyszerész engedélyt kapott Kocséron gyógyszertár létesítésére. Addig a község orvosai kézigyógyszertárat tartottak a lakosság ellátására, A gyógyszerész szakmát az első gyógyszerész fia, Botos Aladár is itt folytatta 1950. augusztus 1-ig, a magángyógyszertárak államosításáig. A lakosság és a gyógyszerész család részéről nyilván kölcsönös volt a megelégedés, amelyet a hosszú itt-tarbózkodáson kívül a kiemelkedően színvonalas magángyógyszertár épületének megépítése is bizonyít. Botos Aladár különösen az állatgyógyszerezésben szolgált jó tanácsokkal és gyógyszerrel is, maga is lévén nagy állatbarát. A felszabadulás idején itthon tartózkodott, és az orvos nélküli faluban lehetőségeihez mérten segítséget nyújtott. 14 Majerszky Iván a főjegyző fia 1908-ban. 120
