Keresztényi Nándor: Ceglédi cölöpverők. A Lenin Termelőszövetkezet 40 évének históriája (Cegléd, 1989)

VIII. fejezet: Oldal- és felülnézetből

a város. Vele érettségizett a református kollégiumban tanuló, bár sarkadi születésű Márton János, aki szíves volt megtisztelni egy röpke előszóval a téesztörténetet. Az Agrárgazdasági Kutatóintézet főigazgatói székében elődje volt Csendes Bélának, - íme, ketten kötődtek valamiként Cegléd városához, s egyazon posztra kerültek.

Bemutatni Márton Jánost nem szükséges, megannyi műve áll otthoni könyvespolcomon. Ő szépírói eszközökkel képes megjeleníteni közgazdasági témaköröket is. Jól ismerik őt agrárberkekben és a Hazafias Népfrontban, melynek alelnöke a Magyar Néppártnak pedig elnöke. A paraszti sorból való, nyugdíjas tudóst ma is hevülékeny ifjúként könyvelik el, akinek gondolataira, elemzéseire azonban mindenképpen figyelni érdemes, sőt szükséges.

8.

... Hogy mit hoz a jövendő, akár tágabb, tehát világ- vagy országviszonylatban, akár szűkebb témakörünk, a téeszek esetében, megjósolni nem tudom. Annyit azonban nyugodt szívvel le merek írni, hogy a Lenin Tsz vezetése szilárdan áll a talpán, s talpon maradni, ez most országos kérdés! Meglehet, sokak számára az is kérdéses, ugyan miért került e könyv címoldalára Kossuth Lajos ceglédi szobra? Bizonyára nem sértődik meg Bállá János, ha elárulom, hogy az ötlet tőle származik: Cegléd Kossuth városa, a turini remetét ceglédi küldöttség kereste föl számkivetettségében. Fia, Ferenc pedig sokáig a város parlamenti képviselője volt, ma is van róla utca elnevezve. Ennek ellenére föltehető, hogy Lenin és Kossuth eszméi ugyan miként egyeztethetők össze? Jóllehet csakugyan távol esnek egymástól, egyvalami, a forradalmiság mégis együvé köti őket. Amire Dózsa és Táncsics, sőt a többi felsorolt is megfelel, - s példájukból ma is okulhatunk.

Meglehet, nem forradalmi kor a miénk, inkább reformoké, tehát Kossuth helyett mondjuk Széchenyié, a meggondoltságé, a higgadtságé. Amely jótulajdonságok mégsem nélkülözhetnek bizonyos lendületet. Ami megvolt 1949-ben, a most jubiláló termelőszövetkezet alapítóiban, s nemkülönben meg kell hogy legyen utódaikban, a jövendő formálóiban.

Mert hogy az Újvári Lajosokban, Kozma Ferencekben, Radosza Miklósokban, Szabó Ferencekben és másokban kellett hogy legyen ilyen lendület, az aligha kétséges így negyven év múltán sem.

88