Keresztényi Nándor: Ceglédi cölöpverők. A Lenin Termelőszövetkezet 40 évének históriája (Cegléd, 1989)

VIII. fejezet: Oldal- és felülnézetből

Ők voltak azok az úttörők, akikről így ír „két agrárforradalom Magyarországon” című dokumentumkönyvében Orbán Sándor:

„Talán megkockáztatható az a megállapítás is a társas gazdálkodás és a magasabb üzemi forma bemutatkozásával kapcsolatban, hogy mivel hazánkban... nem közvetlenül és konkrétan a paraszti parcella korlátolt üzemi és termelési lehetőségeinek szétfeszítésével indult meg a közös gazdálkodás, hanem abban szinte óhatatlanul és elsődlegesen a szociális problémák keresték a megoldás útját, azért annak a magasabb üzemi formával járó fölénye nem bontakozott ki azonnal. Mindazonáltal igaztalanul járnánk el, ha a felelősséget ezért az első közös csoportok, az első termelőszövetkezetek tagságára hárítanánk. Mert ők, a leírtakkal együtt is, valójában múlhatatlan érdemű úttörői voltak egy új, nagy távlatú, a korábbit messze maga mögött hagyó mezőgazdaság megteremtésére irányuló mozgalomnak. Legföjebb e jelentős szerep sematikus értelmezésének helyreigazítása mutatkozik szükségesnek, mindenekelőtt az hangsúlyozandó, hogy e szerep nem az új út megfontolt, öntudatos vállalásában állott. Mert valójában - keveseket kivéve - nem volt öntudatos e vállalás, hanem a tarthatatlan helyzetből való kilábolás szociális kényszeréből fakadt. Az igazi úttörés az volt, ahogy - sokszor még önnön illúzióikkal is győzködve - úrrá lettek a kezdeteken, s ahogy a szociális kényszerűség - a mozgalmat nem egy nehéz helyzetben megtartó-öntudatos erővé magasodott. ”

... Nos tehát: nehéz helyzetről most, 1989 tavaszán is okkal beszélhetünk, szociális kényszerűségről már kevésbé, de ama megtartó erő most éppúgy kívánatos, szükségszerű, miként az 1949 óta eltelt négy évtized megannyi, nemkülönben nehéz, sőt súlyos, a mainál sokkalta súlyosabb kanyarulataiban.

Történelmi időket élünk, olyanokat, mikor föltehetően tovább színesedik majd az Erdei Ferenc költői hasonlatával karéneknek mondott hármasság: az állami, a szövetkezeti és a háztáji gazdaság.

„Paraszti jövendő” címen írta meg 1948-ban azt a könyvét Veres Péter, amiért magától Rákosi Mátyástól kapott éles bírálatot, s amely mű mostanság hivatkozási és vitaalap az íróról elnevezett, paraszti indíttatású társaság összejövetelein. De hogy meddig szélesedik a paletta, hány szólamává bővül a karének, azt 1989 tavaszán még nem tudhatja a krónikás. Pusztán abban bízik, hogy nem veszett végképp a múltba a két említett politikus-író-szociográfus bölcsessége.

89