Keresztényi Nándor: Ceglédi cölöpverők. A Lenin Termelőszövetkezet 40 évének históriája (Cegléd, 1989)
VIII. fejezet: Oldal- és felülnézetből
7. Persze tudván tudjuk, hogy az ország jócskán eladósodott! Ezt érzi meg a téesz, ezt a téesztag, amikor felveszi fizetését, vagy prémiumát, aminek több mint a felét adóként a zsebéből kiveszik. De azt érzi Cegléd, s a többi város és falu költségvetése is. Még Bállá János megajándékozott a Ceglédi Hírmondónak, a városi tanács lapjának első számával, amelynek első oldalas cikke ezt a címet kapta: „Megnyirbált támogatások. Csak szerény célokra futja a városi költségvetésből.” S egyik mondata ekként szólt: „Az országos stabilizációs törekvésekkel összhangban a tanácsok egyre kevesebb pénzre számíthatnak a központi forrásokból”, majd következnek a különféle „átcsoportosítások”, rendre azzal a summázattal, hogy erre sincs pénz, meg arra sincs.,. Fekete Antalnak, a városi tanács elnökének „Köszöntjük az Olvasót!” című vezércikke valahogy mégis optimista. Innen tudtam meg, hogy Cegléd az idén ünnepli várossá válásának 625. évfordulóját. De nem is kell Nagy Lajos király birtokáig, a pusztabokrokig visszamennünk, mert akkor túlságosan könnyű lenne, lehetne optimistának lennünk, lévén e hat évszázados út bármily göröngyös is, mai szemmel nézvést egyenesen fölívelésnek titulálható. Mégis ide illik Fekete Antal egy-két adaléka: a reformáció idején Ceglédnél több tanulót csak Debrecen és Szeged adott a krakkói egyetemnek; hogy Dózsa és Kossuth, Táncsics és Várkonyi István neve éppúgy összekapcsolódik Ceglédével, mint Toldy Ferencé, Török Jánosé, Kárpáti Aurélé, vagy Benedek Péteré. (Bevallom: utóbbiról és Törökről nem tudom, kik is voltak, dehát egy ceglédi lokálpatrióta számára bizonyára ismerősek ők is.) Közeledvén a mához, Fekete Antal az utóbbi évszázadból is említ jelességeket, például azt, hogy 110 éve jelent meg az első helyi újság, a Czegléd, s vele egyidőben nyílt meg az első tanyai iskola. „A tanító a tanyán, s az újság a szobákban ablakot nyitott a világra.” Szerzőnk Eötvös Józsefet idézi, alátámasztván a Ceglédi Hírmondó megalapításának indokát: „Az időszaki sajtó szövétnek, melynek néha gyújtani kell, de melynek rendes feladata az marad, hogy világítson.” ... Krónikám első fejezetében igyekeztem némileg belemélyedni a ceglédi múltba is, hiszen szövetkezetek dolgában - miként Nyújtó Ferenc ecsetelte - már a két világháború között jeleskedett 87
