Keresztényi Nándor: Ceglédi cölöpverők. A Lenin Termelőszövetkezet 40 évének históriája (Cegléd, 1989)
dr. Márton János: Előszó
ELŐSZÓ írta: dr. Márton János Cegléd mezőgazdasága sajátosan fejlődött már a 150 éves török megszállás után, mert a birtokviszonyokon olyan helyi társadalom teremtődött, amely jóval kevesebb feudális jegyet hordott magán, mint az ország nyugati és északi területeinek gazdasága. A szomszédos Nagykőrös és Kecskemét történetével nagyjából azonosan alakult Cegléd múltja. Belterjes mezőgazdasága adta ennek a múltnak máig sugárzó erejét. A város földrajzi adottságai és mezőgazdaságának természeti föltételei egyaránt ösztönző alapokat nyújtottak az agrárfejlődéshez. Budapestet egy nap alatt el lehetett érni lovasszekéren is, így még a romlandó termékek számára is állandó, nagy és biztos piacot találtak maguknak a termelők. A határ vegyes gazdálkodásra késztető termőtalajokat kínál; szikes, vizenyős, aránylag szegényes legelői a juhászainak és a szarvasmarhának kedveznek, míg homokos vályogtalajai a szántóföldi növények termesztéséhez gazdaságosak, végül a kifejezetten szegény homoktalajokkal megvert határrészek egyetlen lehetséges hasznosítása a szőlő- és gyümölcstermesztéssel oldható meg. Különösen ez utóbbi kultúrák gyors fejlődése segítette Cegléd mezőgazdaságának színvonalát az országos átlag fölé emelni, már a múlt század végétől kezdve. A nagy kiterjedésű városhatár a parasztságot tanyai települési mód kialakítására kényszerítette. A tanyákat nagyrészt állandóan lakott telephelyül építették meg, s csak részben sikerült a tanyai gazdáknak a város belterületén is lakhelyet fenntartaniok. Az állandó tanyai tartózkodást megkövetelte a belterjes gazdálkodás, főleg a jelentős méretű állattartás. Ugyanekkor ezt megkönnyítette az a tény, hogy a városba vezető, viszonylag jól megépített úthálózat gazdag közlekedési lehetőséget nyújtott már a századfordulótól. Kilenc, mondhatni, sugárút kapcsolja össze a város központjával a külső határrészeket, amelyek közül a homokvidé-3
