Tapodi Katalin - Kerekes László (szerk.): Huszonötéves a Dél-Pest megyei Nagy István Képző- és Iparművészeti Csoport. Emlékkönyv (Dabas, 1994)
Az 1950-es években voltam esztergályostanuló, 1953-ban Tatán vájártanuló, majd Tatabányán vájár. Egészségi okokból néhány év után megváltam a bányától. A Csepel Autógyárban betanított gépmunkásként, később egy Vasipari KTSZ-nél autogén- és villanyhegesztőként dolgoztam. Ezidőtájt jelentkezett az első agyhártyavérzésem, majd a második után - 1968-ban - rokkantnyugdíjas lettem. A későbbi évektől a mai napig hat agyhártyavérzésem volt. Mindig kedveltem a festészetet. Gyermekkoromban, úgy mondták, "ügyesen" rajzoltam. Sajnos abban az időben senki nem akadt a környezetemben, aki művészi pályára tudott volna irányítani. Mióta rokkantnyugdíjas vagyok, egyben időmilliomos is lettem. A festészetnek megtanulható technikai részét a számomra elérthető irodalomból autódidakta módon tanultam, - tanítómesterem nem volt. 1976-ban két önálló kiállításom volt Budapesten. 1977-ben felvettek a Dél-Pest Megyei Nagy István Képző- és Iparművészeti Csoportba, amelynek azóta is rendszeresen kiállító tagja vagyok. Művészi hitvallásom: Tisztában vagyok korlátáimmal, s noha a tökéletesség felé nyújtózkodom, tudom, hogy ezt soha nem érhetem el, így csak azt vállalom, amit jelenlegi legjobb tudásom szerint meg tudok valósítani. Sokan másokkal együtt én is azt vallom, hogy amíg élünk mindig tanulunk, és ez a folyamat még javában tart... Rónai Mátyás festő 2730 Albertirsa, Jókai u. 5. 1939 óta élek Albertirsa még ma is csendesnek mondható zugában, kertvégi kaszálók,- vadvizek,- templomjáró atyafiak szomszédságában. Elődeim is itt tették dolgukat évszázadokon át. Ma már én is több mint harminc éve tanítok itt Irsán a Tessedik Általános Iskolában. Tanítói oklevelet Nagykőrösön szereztem. (Áldott emlékű Rácz József tanár úr emlékezetes rajzórái és cifrakerti szakköri órái felejthetetlenek!) Szegeden kaptam rajztanári diplomát. Nyomtatásban tizenkét éves koromban 1951-ben jelent meg rajzom első alkalommal. (Csak én nem tudom elfelejteni.) Első igazibb próbálkozásaim diáktársaim hatására kezdődtek főiskolás koromban. Szívesen mentem mindenhova, ahol rajzolni lehetett. Jártam Szegeden a Vasutas Képzőművész Körbe, Budapesten a Megyei Stúdióba, Cegléden a P. Kovács Sándor vezette Városi Képzőművész Körbe. Időközben voltak nyári művésztelepek is, és megnyíltak kiállítások is. Megszerveződött a Nagy István Képzőművészeti Csoport, melynek kiállításain a kezdetektől részt veszek. (Az első Dél-Pest Megyei Kiállítás díjazottja voltam.) Kezdetben elsősorban a grafikai megoldások érdekeltek. Alkalmanként rajzaim a Pest Megyei Hírlapban, alkalmi kiadványokban, egy alkalommal az Élet és Irodalom címlapján jelent meg. Ma is érdekel a reklámgrafika. Terveztem emblémát nemzetközi szervezetnek (ILERA) és néhány középvállalatnak. Néhány munkám látható kitűzőjelvényként, kamionreklámként, nemzetközi diploma díszítéseként, reklámszatyor ábrájaként. Festményeim közül néhány megtalálható Németország, Finnország, Franciaország, Olaszország, Szlovákia, Románia egyes magángyűjteményében. Egyéni kiállítás: Budapest, Pataky Művelődési Központ (1984) Csoportos kiállítások: Pest Megye nagyon sok települése, Budapest, Szeged, Debrecen, Miskolc, Malacky (Szlovákia). Az iskola nekem kedves és jó munkahelyem. Bevallom elsősorban a gyerekek nyitottsága miatt. Szakkörökön évtizedekig metszeteket készítettünk. Diákjaim a világ számos országában szerepeltek metszeteikkel sikerrel. Sokan közülük felnőtt-* ként is jelentős eredményeket könyvelhettek már el. Közéjük sorolom Gábor fiamat is, aki rajztanár, és tagja a Nagy István Csoportnak.... Rónai Gábor festő 2700 Cegléd, Kovács u. 1. 1965-ben születtem albertirsai ,pedagógus házaspár gyerekeként. Édesanyám ügyeskezű óvónő, a varrás, a játék és bábkészítés mindennapos munkájával, édesapám grafikus rajztanár, művészetszeretetével, nagyanyám pedig naív festészetével formálta látásmódomat. Akkoriban kevésbé elterjedt módon minden tettükkel kreativitásra neveltek. Mindemellett már korán próbáltak a jobb egzisztenciát nyújtó szakmák irányába orientálni. Általános iskolában sikereket értem el rajzpályázatokon, de ecsetet, ceruzát a kezembe legközelebb a felvételi vizsgára való felkészüléskor vettem. Tanulmányaimat Egerben, a Tanárképző Főiskola földrajz-rajz szakán kezdtem, s Szegeden fejeztem be 1990-ben. Rövid ideig dolgoztam rajztanárként Albertirsán, majd Cegléden - lakóhelyemen -, a Losontzi István Iskola nevelőotthonában kezdtem dolgozni. Jól hasznosíthattam tudásomat, kipróbálhattam magam freskófestésben, színpadi díszletkészítésben, .bábkészítésben, videó műsorok alkotásában. Munkatársaim érdeklődtek a Nagy István Csoport kiállításai iránt, aminek már én is tagja voltam. Tanítványaimmal látogattuk a Csoport tárlatait, melyeknek heterogén művészeti anyaga minden gyermek lelkét megérintette. Célom éppen az, hogy egy-egy érdeklődési körhöz a megfelelő módon szóljak meseillusztrációval, csendélettel, tájképpel, zsánerrel, illetve egyéni hangommal. Ez az eklektika ritkán válik zavarossá a képeimen, ez feleségem, Judit műértő figyelmének köszönhető.
