Tapodi Katalin - Kerekes László (szerk.): Huszonötéves a Dél-Pest megyei Nagy István Képző- és Iparművészeti Csoport. Emlékkönyv (Dabas, 1994)
Részvétel kiállításokon: 1986. Cegléd, CG megnyitó; 1987. Albertirsa - csoportos; 1992. Albertirsa, Tessedik Sámuel Emlékkiállítás; 1992. Malacky (Szlovákia) csoportos; 1992. Kecskemét, Autista Gyermekekért Alapítvány. Sárközy Erzsébet festő 2700 Cegléd, Eötvös tér 2. 1950-ben születtem Budapesten. Iskolai tanulmányaimat Cegléden végeztem. Az érettségi és az első sikertelen felvételi után Szegeden szereztem rajzszakos tanári diplomát. A második próbálkozásom sikeres volt. Felvettek a Képzőművészeti Főiskolára, ahol Bráda Tibor Munkácsy díjas festőművész tanítványaként végeztem 1979-ben. Pasztelleket és akvarelleket festek, témáját tekintve pedig csupa olyat, amit nem illik. Nagyon kevés jó dolog van az életben, és ezek természetüknél fogva gyorsan tovább mennek, mert: szituációk, hangulatok, ízek, illatok, színek, hangok... Mindenképp megérdemelnék, hogy marasztaljuk őket valamilyen módon. Miközben ezzel próbálkozom, egy masszív rögeszme működik a háttérben, miszerint: ...van egy kép, amit csak én tudok megfesteni - azért mert ilyen vagyok - és ehhez még sok papírt össze fogok koszolni életemben. Ami a szakmai múltamat illeti: voltam tanulmányúton Németországban, Csehszlovákiában, Görögországban, Törökországban és Olaszországban. Részt vettem 23 csoportos kiállításon. Egyéni kiállításaim voltak:- Cegléden (három alkalommal)- Tápiószelén a Blaskovich kastélyban- Albertirsán- Budapesten- Bécsben és- Eschweilerben 1993-ban. Selmeci György Svájc Selmeci Györgyöt Tápiószőllősön ismertem meg, földrajz-rajz szakos tanárként dolgozott az általános iskolában (a község akkoriban a nagykátai járáshoz tartozott). Két részlettel szeretnék Selmeci Györgyről szólni. A Pest Megyei Hírlap 1975 július 20-i számában az alábbiakat írtam róla: , "Az Új írás tavaly novemberi számában gondolatokat keltő rajzokra figyeltem fel. Alkotójukat Juhász Ferenc Kossuth-díjas kőltő mutatta be. Selmeci Györgyöt a művészet egésze izgatja, különösen a grafika, az irodalom és a film. Meghökkentő fand - novellái nem robotokról, világok harcáról, hanem az ember igazságra való törekvéséről szólnak. Verseiben a mondanivaló szétfeszíti a formát: lázálmok, filozófiai nézetek, társak hullása kavarog a sorokban. Az utóbbi időben több kiállításon szerepelt. Az amatőr képzőművészek megyei bemutatóján díjat nyert. Három tusrajzát országos kiállításra javasolta a zsűri. Rajzaiban azokról a torzulásokról szól, amelyeket a halál hoz létre benünk a kapcsolatok szétzúzásával. Ezt metafizikus - szürrealista kifejezésmóddal próbálja megragadni. Elődei állócsillagok a művészet egén: Bosch, Chirico, Klee, Kondor. Selmeci György meditativ alkat. Rézkarcai, tusrajzai, papírmetszetei a szerkesztés finomságairól vallanak. E szándék olyan képeket eredményezett, mint a Charlie a nagy temetésen, Vád, József Attila - emléklap és a Radnóti-sorozat. Mai módszerének a pontozásos technikát tartja, amely tisztaságot áraszt. Képeinek feszültségforrása a gondolat érzelem együttes keletkezését igényli a nézőtől. Most a tengerhez készül, Bulgáriába. Ül majd a parton, s átadja magát a kék tombolásnak. Keze előtt még érintetlenek a papírlapok, szívében a teljesség igézete." A második idézet 1976-ból való. Tápiószelén, a Blaskovich Múzeumban állított ki. Megnyitóként - többek között - ezt mondtam: "Selmeci Györgyöt csak két éve ismerem, s ez idő alatt olyan embert találtam benne, aki következetesen hű maradt önmagához. Csendes, halkszavú lénye lassan enged fel, de kitárulkozása szenvedélyes. Selmeci György tagja annak az írószövetség mellett működő csoportnak, amely a fanti-irodalmat választotta kifejezési eszközéül. Verskötetét most állítja össze, s a versekben ilyen képekkel találkozunk: "kék súly leng", "kong a sül teste", "kimondhatadan érclap az ég", "vakírás pontjai a csillagok". Selmeci György, aki most világok alatt vívja harcát, talán erőt merít e rövid megemlékezésből. Sinkovics László festő 1188 Budapest Damjanich u. 102/A. 1944-ben születtem Érden. Őseim között "hétszilvafás” kisnemesek és kiváló iparosok egyaránt szerepelnek; én az utóbbiakhoz érzem magam közelebb. Budapesten érettségiztem 1962-ben. Érettségi után segédmunkás, majd textilipari szakmunkás lettem. 1964-ben felvettek a Szegedi Tanárképző Főiskola Szolnoki Kihelyezett Tagozatának magyar-rajz szakára. Általános iskolai tanári oklevelet szereztem 1968-ban. 1977-ben a Képzőművészeti Főiskola Rendkívüli Tagozatán mint középiskolai rajztanár végeztem; szereztem meg második diplomám. Segéd- és szakmunkás éveimet leszámítva
