Tapodi Katalin - Kerekes László (szerk.): Huszonötéves a Dél-Pest megyei Nagy István Képző- és Iparművészeti Csoport. Emlékkönyv (Dabas, 1994)
Kéri Mihály festő 2030 Érd, Folyondár utca 25. 1949-ben született Sárbogárdon. Tanulmányait a debreceni Tanítóképző Főiskolán és az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végezte. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. Festőművész. Kiállítások: 1981. Érd, Művelődési Központ 1983. Ócsa (Művelődési Központ) 1985. Szentendre (Pest megyei tárlat) 1986. Szolnok (Művelődési Otthon) 1987. Szentendre (autodidakta Képzőművészek kiállítása) 1988. Jönköping 1989. Vilnius 1989. Szentendre (Művésztelepi galéria) 1990. Ráckeve 1991. Gyergyószárhegy 1993. Budapest (Szt. Kristóf Galéra) Rendszeresen kiállít a Nagy István Csoport tárlatain. Kiss Ernő festő 2351 Alsónémedi, Templom u. 1/a. 1928-ban születtem. Gyerekkoromat s kora ifjúságomat Makón töltöttem. Ott érettségiztem 1947-ben, s első alkalommal, képeim is ott kerültek kiállításra Ábrahám Ráfael és Szász Olivér osztálytársaim korai munkáinak társaságában. Első - s nekem talán egyetlen felejthetetlen - mesterem Ecsődy Ákos költő-festőművész rajztanár volt. Néhány éves kényszer-kitérő után 1953-ban szereztem meg rajztanári oklevelemet a budapesti Ápáczai Csere János Pedagógiai Főiskolán. Vidékre kerültem. Első tanári éveimet Inárcson töltöttem. Meghatározó volt életemre, tanári munkámra, festészetemre az "ötvenes évek" gondoktól, szorongásoktól nyomott légköre, s egyéni sorsom is. Hosszú éveken keresztül "témát adtak" a buckák közé zárt, csukott ablakű "Tanyák" világa, a már pirkadatkor föld felé hajoló "Kapálók", "Krumpliszedők'', az eső utáni napsütésben páráló, kopott, repedezett "Deszkakapuk", az akácok és töppedt boglyák közé búvó "Falusi házak", a régi tavaszokba visszanéző fáradt "Öregek", a "Fapados", füstös vasúti kocsikban a rövid éjszakai álmot falfelriadó alvással megtoldó "Bejárók”. Sötét világ, sötét színek, fekete kontúrok... Ám múltak napjaim, évre év jött, s én lassan ráeszméltem: egyre többen integetnek rám elfutó autókból, ha öreg kerékpáromon baktatok az útszéleken. Trabantok, Skodák, Ladák, s egyre több Opel, Volkswagen gazdáiként régi tanítványaim sietnek el mellettem dolguk után. A régi deszkakapuk tűzre kerültek, s helyükön műmárvánnyal, vasindákkal "díszített" kerítések óvják, rekesztik, mutogatják a búvó falusi házak helyén épült újakat. A hajdani lóillatú udvarokon traktorok piroslanak az Arók és Zsukok társaságában. Itt már nincs szükség a "népért síró, bús, bocskoros nemes" csendes szavára. Ide már tisztességes politikusok, eszes közgazdászok kellenek. Elmúltak az évek, éveim.... így jó ez. "A férfi egyszer odajut, hogy derűs lesz és hallgatag...". Évek óta már csak a felszálló párákat nézem csendes "Hajnali órán" a hűvös vizek felett. Madarak búvóhelyét lesem fürkészve. A "Parton" a nádi poszáta énekét hallgatom "Tükrös vizek" mellett. "Nyáras" ligetek, páskomok, tocsogós "Turjánok"-on járva nézem, hogy festi sárgára, vörösre, barnára a hullani készülő levelet az "Ősz"... Csoportos kiállításokon Pest megyei pedagógusokkal és képzőművészekkel 1958 óta rendszeresen részt veszek. Kiss Miklós festő 3330 Eger. Sas u. 6/B. 1960-ban születtem. Gyerekkoromat s eszmélő ifjúságom éveit Alsónémedin töltöttem. Ócsán érettségiztem, s utána a szegedi Tanárképző Főiskolán szereztem rajztanári oklevelet. Négy éves tanárkodás után pályát módosítottam, s a Színházak Központi Műtermében lettem díszletfestő. 1988-tól az egri Gárdonyi Géza Színliáz díszletfestő műtermének vagyok vezetője. 1988-tól Egerben élek feleségemmel és két kicsi gyerekemmel.
