Tapodi Katalin - Kerekes László (szerk.): Huszonötéves a Dél-Pest megyei Nagy István Képző- és Iparművészeti Csoport. Emlékkönyv (Dabas, 1994)
NAGY ISTVÁN EMLÉKKIÁLLÍTÁSA DABAS, 1973. JANUÄR 26-FEBRUÁR 9. 1973. március 28.-án lesz száz esztendős évfordulója Nagy István születésének. A magyar képzőművészet történetében betöltött szerepe hasonlatos Arany János irodalmi vagy Kodály és Bartók zeneművészeti munkásságához. A mult századtól kezdve, a gyorsuló gazdasági és társadalmi előrehaladás következményeként, képzőművészeink szorgalmas tanítványai lettek Itália, Bécs, München, majd Párizs művészetének. Eközben festőink, szobrászaink jelesei népi és nemzeti sajátosságok eredeti módon való kifejezésére is törekedtek. E törekvés Nagy István életművében valósult meg legteljesebben. Az ő művészete azonos képi nyelvezetében korának népi valóságával, mélyen rokon népművészetünkkel, balladáinkkal és a pentatónikus alapú magyar népzenével. Utólag elképzelni is igen nehéz, hogy a hazai társadalmi és Ízlésbeli állapotok között miként tudta Nagy István szépelgéstől, pózolástól mentes, következetes, korszerű életművét létrehozni. Tény, hogy nem befolyásolta sem a rendkívül elmaradott közízlés, sem a kevés beavatotthoz szóló irányzatok divatja. Önmaga erejéből talált rá a hagyomány rejtett népi kincseire, ezért elhagyta a kiélt akadémikus hagyományt. Eredeti művészetével modernebb tudott lenni a moderneknél. Születésének századik évfordulója jó alkalom arra, hogy a kulturális köztudatban figyelmet keltsünk művei iránt. Szép kezdeményezés a dabasi Nagy István Köré, mely elsőként ünnepli meg a közéig« évfordulót. Solymár István 14. (Tanácstagi híradó, Dabas 1973. február] A MAGYAR NEMZEU GALÉRIA ÉS A PEST MEGYEI TANÁCS VB. DABASI JÁRÁSI HIVATAL ÉS A Dtt-PEST MEGYEI ..NAGY ISTVÁN" KÉPZOMŰV. CSOP. SZERETETTEL MEGHÍVJA NAGY ISTVÁN * uOMérfMk 100. évfordulója alkalmából r.nd...tl EMLÉKKIÁLLÍTÁS Megnyitó besiédet mond: DR. SOLYMÁR ISTVÁN különösen a formai gazdagság, mely bizonyítja: jó úton haladnak a Dél- Pest megyei képzőművészeti csoport tagjai. (Tamás Ervin: "A grafikától a plakettig", Pest Megyei Hírlap, 1971. május 18, kedd.) 15. SIKERES TÁRLAT DABASON Az újra felfedezett Nagy István Amikor három esztendeje Dabason megalakult a Nagy István képzőművészeti csoport, a névadó művészeken kívül nem sokan tudták ezen a tájon, ki is volt Nagy István. Mentségükre szolgáljon a dabasiaknak, hogy az ország más tájain, sőt még a fővárosban sem sokan ismerik Nagy művészetét Az éppen száz esztendeje született festő soha nem tartozott a magyar képzőművészet zsenijei közé. Persze, ettől még hangos lehetett volna nevétől az ország, nálánál kevesebb tehetségű művészek kerültek ideig-óráig az érdeklődés középpontjába, nem kiemelkedő alkotásaik, hanem feltűnő magatartásuk vagy éppen a pillanatnyi divatnak hódoló műveik hatására. Nagy István azonban egész életében szerényen a háttérbe húzódó ember maradt s ez a nemes emberi magatartás jellemezte művészetét is. Művészete mintha csak a kodályi, bartóki életmű képzőművészeti vetülete lenne. Ahogyan dr. Solymár István, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgató-helyettese fogalmazta meg kiállítás-megnyitójában: „A magyar képzőművészet történetében betöltött szerepe hasonlatos Arany János irodalmi vagy Kodály és Bartók zeneművészeti munkásságához. Az ő művészete mélyen rokon népművészetünkkel, balladáinkkal és a pentatónikus alapú magyar népzenével." Pedig Nagy István művészete lehetett volna egészen más is: akárcsak Czóbel Béla, ő is a párizsi Julian Akadémián tanult a századforduló első esztendejében, s ismerkedett meg a párizsi képzőművészeti élet olyan nagyságaival, akiknek hatása alól csak nagyon kevesen tudták kivonni magukat. E kevesek közé tartozott Nagy István is, aki hazatérve Erdélybe, a körülötte élő egyszerű emberek mindennapi életének a festője maradt. Vad hegyek és szelíd völgyek, kicsiny falvak és fenségesen szép hegyi tavak festőjének. S mindazt a látványt, amely benne megfogant, úgy fogalmazta meg képein, hogy azt nemcsak értették, de a magukénak is vallották a legegyszerűbb emberek is. Mégis szépelgéstől, pózolástól mentes, korszerű életművet alkotott nemcsak erdélyi, hanem magyarországi évtizedei alatt is. Ha figyelmesen végignézzük a napokban megnyílt dabasi tárlatot, a kiállított képek többsége - Gémeskút, Kaszálók, Legelő állatok, Tájképp boglyákkal, Faluvége, Alföldi táj - mintha csak itt született volna, ezen a vidéken. Nagy István színvilága látszólag komor: szereti a sötét tónusokat s kerüli az élénk, rikító színeket - meleg-barnái,
