Tapodi Katalin - Kerekes László (szerk.): Huszonötéves a Dél-Pest megyei Nagy István Képző- és Iparművészeti Csoport. Emlékkönyv (Dabas, 1994)
okker-sárgái, szürkébe hajló kékjei mégis valami nagy-nagy nyugalmat és derűt sugároznak. A parasztélet csendes derűjét, magabiztos nyugalmát, a gondok mögött is mindig fel-felcsillanó optimizmusát, életszeretetét. Nagyszerű dolog volt születésének éppen századik évfordulóján újra felhívni a figyelmet a ma embere számára is sokatmondó, s a ma emberét is elgyönyörködtető művészetre. S hogy ezt éppen Dabason tették, azon az alföldi tájon, amely mindig is nagyon közel állt Nagy István művészetéhez, csak növeli a tárlat jelentőségét. Érdemes volt újra felfedezni a magunk számára művészetét. PP. (Prukner Pál: „Az újra felfedezett Nagy István”, Pest megyei Hírlap, 1973. január 31., szerda.) 16. id. Pál Mihály: Lear király 18. Dabasi vendégkönyv JELENTÉKENYEN SZÉLESEDŐ KÉPZŐMŰVÉSZETI ÉS ZENEI ÉLET Az összefogás a fejlődés egyik alapja - Dabas példája bizonyítja ezt. A hiányokat pótolták siránkozás helyett Az anyagi előfeltételek megvalósításával párhuzamosan nagy szerep jutott a megfontolt és lelkes irányításnak. E kettős gondolkodással érték el a képzőművészeti és zenei kultúra átható térnyerését. A környező falvakból is A dabasi tárlat- és hangversenyélet csaknem három esztendeje bontakozott ki a maga teljességében, egyre szélesebb rétegeket kapcsolt be a kultúra áramkörébe. Erről tanúskodik a vendégkönyv. A bejegyzéseket figyelve és regisztrálva megállapíthatjuk, hogy a dabasi közönség után Tatárszentgyörgy, Kakucs, Ocsa lakossága fokozatosan kapcsolódott be a művelődési tevékenységbe, s az ifjúság érdeklődését nyomon követte a tsz-parasztság. Mindez e régen perifériálisnak számító vidéken hasznos lokálpatriotizmust alakít ki, s a nem szűnő folyamatra utal az a tény, hogy Dabas után Hemád is külön kiállításokat rendez, igényt tart az intenzív művelődésre. így lett Dabas a Nagy István-csoport szellemi központja, alkotásaikat azóta bemutatták nemcsak Monoron, Vecsésen, Kiskunlacházán, hanem Győrött és Budapesten is. Az óra: tárlatnézés Érdemes szemügyre venni a dabasi vendégkönyv adatait. Fónyi Géza sgraffitót készített a járási hivatal tanácstermébe, s az ő festményeit mutatták be először a kiállítás-sorozat nyitányaként e helyen nagy sikerrel. Részt vettek, s a jelenlétüket aláírásukkal jelezték a járási tanácsülés állandó részvevői és vendégei. Ezt követte Medgyessy Ferenc szobrainak és grafikáinak tárlata, szintén még 1970-ben. Kisdéginé Kirimi Irén megnyitó szavait a vendégkönyvbe is bejegyezte a lényegre tapintva: „Minden kiállítás közelebb visz a néphez”. Gádor István kerámiáinak, a Lenin életét kisérő dokumentációs anyagnak és a vyermekkuuyvek illusztrációnak hasonlóan nagy sikere volt, melyet az ócsai iskolások bejegyzései tanúsítanak. A dabasiak nem elégedtek meg mindezzel. A szentendrei festők reprezentatív műveivel mértéket kívántak nyújtani az itt élő alkotóknak, ugyanezt a célt szolgálta a Kilencek meghívása. A beírások egyre gyarapodnak. A hernádi tsz-fiatalok mellett pusztavacsi katonák is elmondják véleményüket: „Mi, hernádi fiatalok, nagyon szeretnénk, ha több ilyen művészeti élményben volna részünk.” Öröm, hogy a járási hivatal művelődésügyi osztálya odafigyelt e társadalmi várakozásra, s bővítette a repertoárt azzal, hogy a Pest megyei 17. B. Szabó Edit:: Ballada I. pedagógus festők kiállítását vállalta. Erre a tárlatra a dabasiak mellett a megye, sőt az ország minden részéből érkeztek vendégek csakúgy mint a pécsi tanárfestők és győri alkotók kiállítására. Rendszeressé vált az a gyakorlat, hogy a dabasi gimnazisták művészettörténeti óráikat tárlatlátogatásra használták fel, sőt, versek előadásával segítették növelni a Nagy István-kiállítás vonzerejét. A dabasi vendégkönyvet Győrbe is elvitték, amikor a monori, ráckevei, dabasi járás festői mutatkoztak be a Rábaparti városban. Az ottani bejegyzések is elismerőek. Idézem az egyik írásos hozzászólást: „Gratulálunk a dabasiaknak, valami jelentős dolog indult el ott” „A pompás közönség” Nem szeretném túlozni az előrehaladást, de a pontossághoz hozzátartozik „a pompás közönség” melyről Lukin László beszélt a Musica Humana műsora után, s elismerését a vedégkönyvbe jegyezte csakúgy, mint Kodály Zoltánná, aki a dabasi kórustalálkozó alkalmával igényelte e nagyszerű kezdeményezések folytatását, „Remélve, hogy az első találkozót több is követi.” így igaz. E találkozást képzőművészet és zene közvetíti az egyre műveltebb és igényesebb közönségnek Dabas környékén a szívós összefogás és értelmes humánum gyümölcseként. Losonci Miklós
