Tapodi Katalin - Kerekes László (szerk.): Huszonötéves a Dél-Pest megyei Nagy István Képző- és Iparművészeti Csoport. Emlékkönyv (Dabas, 1994)
mentum, mely jelzi a csoport alkotói, művészi szándékait. (A megmérettetés, a közösség egészére vonatkozik) Természetesen mindvégig egy alkotói műhelyről beszélek, mert egy regionális, országos, vagy nemzetközi tárlat felfogásbeli, technikai sokfélesége természetes. A Nagy István Csoportban ez az előzőekben felvázolt séma nem érvényes. A működés során „hivatásos” és amatőr művészek együtt állítottak ki és vállalták a közös megmérettetést. Ez persze nem ment ilyen egyszerűen, az elgondolást az alapítók részéről - mely szerint Dél-Pest megyében is elvethető a vizuális kultúra magva - mindenképpen nemes kezdeményezésnek tartom. Annál is inkább, mert valójában a terület történelmi, művészeti múltját vizsgálva, nem alakultak ki iskolák. Egy-két autonóm alkotót leszámítva, jelentősebb művészeti kezdeményezésről nem beszélhetünk. Ezért volt jelentős az indulás, (hogy a dabasi vagy ceglédi) erre több féle verziót hallottunk, mert minden alkotóban másképp jelentkezik a múlt. A megmutatkozás, a kiállítás, a művészeti kommunikáció fontos része. Több művész gondolta úgy, hogy „közösségben az erő”, s ebben van némi igazság. Ez a kollektivista gondolat, mely talán nem volt ennyire tudatos, illeszkedett az akkori hivatalos ideológiához. Ismétlem az alapítóknak nem biztos, hogy ez volt a szándéka, de az akkori szakigazgatási szervek láttak benne fantáziát. Délen is megmozdult valami. A támogatás mind erkölcsi és anyagi értelemben érzékelhető volt. Egy 1975. DL 26-i a csoportot méltató újságcikkben olvashattuk: „Az egyenletesebbé váló és emelkedő értékrend további fokozása mellett szélesíteni szükséges a munkásábrázolást és a közéletiséget. Csak így tud e művészcsoport tért nyerni, csak így tudja szolgálni közművelődési feladatait. Mindez az MSZMP XI. kongresszusának határozataiból az élet valóságának követelményeiből adódik. A Nagy István Csoport igyekszik megfelelni a várakozásnak.” A cikk befejezése... „Az előrelépés további állomása, hogy minden eklektikus vonás elkerülésével festőileg értelmezzék munkáshétköznapok folyamatát, a számukra adott környezetben és az alkotói szabadság széles országútján követhető formajegyekkel végezzék a képi kultúra részecskegyorsítását.” Visszatérve a támogatásra, ez olyan „csurrancseppen” támogatás volt, a nagyságrendjét tekintve, ahhoz képest amit Vác és Gödöllő és amit főként Szentendre kapott. Az idézetben sok olyan mondat van, ami elgondolkodtató, mely ha teljes mértékben nem is, de a csoport életét így vagy úgy, determinálta. Voltak elvárások, melyek néha direkt-formában, máskor a hivatalos szakmai zsűrin keresztül érvényesültek. Az alkotói szabadság több aspektusból vált értelmezhetővé. A visszatekintés első részében jelzett problémák így váltak feszültségforrássá. A gyakorlat ezzel ellentétben sokszor mást mutatott. Óvatosan vetném össze - faj súlykülönbség miatt is - a mai élő etnikai problémákkal. Pedig a párhuzam adott. A nemzetiségek sokszor tudnak egymás mellett élni. Életüket a politika teszi átláthatatlanná. A Nagy István Csoport tagjai között kialakult valamiféle kohézió, egy megmagyarázhatatlan egymásvállalás, egy kicsit tüntető Dél-Pest megyei magatartás. A kezdetekről az előző fejezetekben olvashattak már. E sorok írója 1976-ban kerültem kapcsolatba a csoporttal és átélhettem azt az érzést, amit az alapítók. Műveimet közös kiállításon mutathattam be, egy szélesebb nyilvánosságnak. Rendszeresen részt vettem a csoport eseményein. A közgyűlések - sokszor építőjellege mellett - felszínre kerültek olyan szervezeti és szervezési problémák, amit az akkori társadalmi és hivatali vezetés a legnagyobb jóindulata ellenére sem tudott tökéletesen megoldani. Többször felvetődött egy olyan szervező titkári státusz szükségessége, amely talán megoldást jelentene ezekre a feladatokra. A Pest Megyei Tanács akkori művelődési osztályának vezetősége elgondolása szerint egy megyei szakfelügyelői állás fél munkaidejét tenné ki a Nagy István Csoport szervezési feladatainak ellátása. A terv nem sikerült, de a csoport mégis nyert az ügyön, mert a ceglédi Kossuth Művelődési Központ vizuális művészeti előadójaként egyharmad-fél munkaidőmet a csoportnak szentelhettém. A Nagy István Csoport életében ismét lezárult egy szakasz. 1982-1983-ban felmerült az igény a szervezeti élet megreformálására.✓ Uj alapszabály készült, melynek kidolgozásában jelentős szerepe volt Járvás Ferenc közművelődési felügyelőnek. (27. számú dokumentum) A Cegléden megtartott közgyűlés alkalmával a tagság megszavazta az új dokumentumot, amelyben
