Hidvégi Lajos: Regélő falvak. Történeti elbeszélések (Cegléd, 1983)

utolsó kurucok. Ez utóbbi a Rákóczi háborúja után zajló Péró-féle parasztfelkelést mutatja be. Abony monográfiáját is megírta értékes, személyes élményekből fakadó negyvennyolcas eseményekkel.

Életének három gyújtópontja volt: Abony, a népköltészet és a színház. Pesten jártában minden estéjét színházban töltötte. A Nemzet Csalogánya, ahogyan a kortársak Blahánét becézték, valósággal megbabonázta. Népszínházi élményéből fakadtak színművei, melyek közül A betyár kendőjét évtizedekig játszották a fővárosi és vidéki színházak, s a falusi műkedvelők, szinte napjainkig. Egyik időálló novellája A Sári bíró leánya című, már társadalombírálat magasságú, tragikus végkifejletű: a bíró lánya a jegyző kedvéért túlad parasztlegény kedvesén. Műveibe babonákat, népszokásokat szőtt, kifejezései bővelkednek nyelvi fordulatokban.

Barátai többször unszolták, hogy töltesse föl a Piócás-tavat, kitűnő szántók lennének a helyén. „Hiszen igaz — felelte, — de aztán hol fürdenének a tanyásaim, béreseim, dohányosaim gyermekei, hol lubickolnának forró nyarakon a faluvégi parasztgyerekek, télen, hol iringálna az abonyi fiatalság, a faluban nincsen korcsolyapálya?”

Beteg volt a szíve. A családi sírboltba temették. Abony szobrot állított emlékére, arcképét a ceglédi Thury Gyulával festtették meg.

Ceglédi Hírlap, 1976. december 7.

Jegyzet:

Magyar Életrajzi Lexikon

53