Hidvégi Lajos: Regélő falvak. Történeti elbeszélések (Cegléd, 1983)

tek a határjárásnak. A régi cegléd—törteli határon haladtak végig, úgy, ahogyan volt az előző évszázad elején.

A kárvallottak bánatosan írnak erről a jegyzőkönyvükben. Kun Kelemen ceglédi bíró ült a csausz kocsiján, ő irányította a bizottságot. Majd paripára szállt és a kocsisor előtt lovagolva bizonyos távolságokon jelet ütött egy karóval a földre, ahová a jobbágyok halmot hánytak. Jóval előbb járt, meg sem várta a török kocsiját. A nyársapáti bíró tiltakozásul meg akart szökni, de a ceglédiek kiáltoztak utána, erre a csausz maga mellé kényszerítette a vezérkocsira.

Egyszer csak föltűnt a nyársapáti torony, kérdi a török, hogy micsoda falu, mondják, hogy Nyársapát. Szól a csausz, hogy nem jól cselekedtünk, „es felben hágj a a határozást. A cheglediek ugan nem gondolnak vele, hanem szynte az falu alatt egy nagj határt vetnek.” Így állították vissza az eredeti ceglédi puszták keleti és déli határán a jeleket.

A népek szétszéledtek a nagy sokaság hazament, a törököket jól tartották a ceglédi városházán.

A visszaszerzett puszták nem maradtak sokáig a ceglédiek kezén, a következő évtizedben megindult tizenötéves háborúban a török felvonulások, a tatárok dúló segédcsapataival maguk előtt, évenként ismétlődtek. Nyársapát népe nem bírta a folytonos zaklatásokat, megfutott Cegléd is elszéledt, romok és gazzal benőtt szántóföldek mutatták a pusztulás útját. Nyársapát hatalmas urak, a Lorántffyak és a Rákócziak tulajdonába került, később II. Rákóczi Ferenctől, a fejedelemtől elkobozták, s a Forgáchok és Aspermontok kezére jutott. Cegléd megcsonkított határai végleges állapotba szilárdultak.

Ceglédi Hírlap, 1979. április 14.

Jegyzet:

1. Éri István i. m. 19., 24., 25. 1.

2. OLT. NRA. 759. fasc. no. 22.

13