Hidvégi Lajos: Pusztabokrok. Adatok Cegléd és környéke településtörténetéhez a régészeti, történeti források és a földrajzi nevek alapján (Cegléd, 1984)

Adattár

első maiusban, felét pedig 31-ik október, minden esztendőben az Uraság Cassájába minden fogyatkozás nélkül bé füzettni.” (Contractus 1797 november 1. C. Város lt.)

A következő fölterjesztés megmagyarázza, hogy a remanentális földeket miért nem osztották ki jobbágytelkeknek. „Ezen megnevezett Czegléd várassa határában egynéhány kisebb ’s nagyobb darab remanentialis földek találtatván, a’melyek némi némü fogyatkozások végett nagyobb Sessiókra fel nem osztatták, azért árendába szoktak adódni. „Remanentialis földek: Szőke Halom, a’Ketskés kortsmához adott, a Kő Halom, a’Homok, Dura Halom, Kengyel, Kengyel II. Varjas, Kis Varjas, ad Kalotsai (Kalotsai birja), Madarász melléke, Madarász Halom, Nagy Szék, Nagy Szék melléke, Czigány Szék, Által Szék, a’Pap Rétje vagy Posta Rétje, Czifra Kert, a’ Nyomás Széle” (1806: Cegléd város uradalmi rendezetlen iratok).

A Homokpusztát az uradalom ellátta gazdasági épületekkel. „A cs. kir. közalapítványi czeglédi uradalom részéről közhírré tétetik, miszerint folyó hó 17-én a következő haszonvételek fognak árverés útján a’legtöbbet ígérőnek bérbe adatni: Úgy mint.. . 2-szor 662 hold földből álló, és gazdasági épületekkel ellátott úgynevezett homok puszta egész kiterjedésében, vagy apróbb részletekben.” (Hirdetések.)

1902-ben a Homokpusztát negyven ceglédi napszámos, egylovas fuvaros, béres, cseléd bérelte. A tagságot Urbán Pál agrárszocialista vezető toborozta. Félve mentek ki a pusztára, a többségnek se pénze az első árenda-részletre (előre kellett fizetni) se igája, se ekéje. Urbán tartotta bennük a lelket. A puszta messze van a várostól, fölosztották maguk között a pajtákat, juhaklokat lakásnak, az ököristállóba bekötötték tehénkéjüket, lovaikat. Egy városi gabonakereskedő előlegezett nekik, „zöldhitelt” adott, ahogy akkor mondták, ebből kifizették az első negyedévi árendát. Maguk osztályozták a földeket. Minden zsellér négy holdat kapott, de nem egytagban, hanem úgy, hogy jó is, meg rossz föld is került bele. Tizenkét évre szólt a szerződés, úgy megszerették Homokpusztát, a „Cucilista tanyát” ahogyan a gazdák csúfolták őket, hogy megmaradtak. Gyarapodtak. Néhány év múlva a szomszédos Szörpusztán a banktól földeket vettek, beültették szőlővel, gyümölccsel. 1945-re a legtöbb úgy megtollasodott, hogy mint kisgazdák, nem kaptak juttatott földet. Cséplőgépet is vásároltak, eljártak csépelni a környékre. Darálójuk is volt, hozzájuk jártak a tanyasi gazdák árpát, kukoricát daráltatni. A sok gyereknek 1903-ban iskolát rendeztek be a kastélynak nevezett korábbi bérlőlakásban. (Csűrös 1931, 230—231. old.). Mind a negyvenen szociáldemokrata párttagok voltak. Az elnök, Urbán Pál földjét közösen művelték, mert a városon intézte dolgaikat. Volt egy talyigája, befogta az egy lovát és döcögött a dűlőkön ki-be a városra.

96