Hidvégi Lajos: Pusztabokrok. Adatok Cegléd és környéke településtörténetéhez a régészeti, történeti források és a földrajzi nevek alapján (Cegléd, 1984)

Adattár

illetve a templom építésére vonatkozó oklevelet nem ismerünk. Hübner Emil szerint 1350-ben említik a Szent Anna kápolnát: Szilágyi—Hübner 1931, 166. old.). 1402-ben Dravetzi László lett a ceglédi plébános. 1459-ben János plébánost kiközösítéssel fenyítették meg (Oppel 1931, 34—35. old.). 1471-ben a Szolnoki Pál halálával megürült ceglédi Szentkereszt plébániára Bogdása-i Petry János fiát Bálintot nevezték ki (Bártfai Szabó 1938, 1003. reg.) Lőrinc ceglédi plébános a Dózsa parasztfelkelés egyik vezetője lett.

A mohácsi csata utáni években Cegléd is csatlakozott a reformációhoz. A középkori templomot 1753-ig a reformátusok használták, ekkor visszaadták a katolikusoknak (Szabó—Sárkány 1931, 190—208. old. részletesen tárgyalja a református egyház történetét), 1821—22-ben lebontották.

Cegléd határai a történelem során többször változtak. Eredeti kimérésében 1564 holdas kiterjedésű volt. Hasonló nagyságú faluk vették körül. Ezeket az oklevelek nem említik, ezzel szemben a régészeti ásatások és terepbejárások bizonyítják Ceglédtől északra Kámán, Bécsi-hát és Kosár-hegy, délre Gerje, Arany-meggyes és Akasztó, keletre Bede területén az Árpád-kori települések és templomok létezését. A tatárok pusztításai után ezen a területen egyedül Cegléd épült újjá százezer holdas kiterjedésben számos pusztával. Az 1368. évi határjárás négy elpusztult falu templomát említi határjelként. A XV. században felére csökkent a határ. Keleten három kisebb pusztabokor vált ki Ceglédből: Abony, Letétien és Törtei.1 Négy puszta birtoklásáért sokáig pereskedtek a Nyárasapáthy családdal; Cegléd végülis elvesztette Besnyőegyházát, Kőegyházát, Töröttegyházát és Téglaegyházát. A Nagykőrössel közösen birtokolt Töl-erdőért, majd a helyén keletkezett Csemő-homokért évszázadokon át tartó pert folytattak. A XVIII, század végén települt be a ceglédi határ nyugati szélén Bércéi. Végezetül az 1949-ben önállóvá váló Csemő kapta meg az ősi ceglédi határ délnyugati részét. Az 1954-ben községgé alakuló Nyársapát pedig a határ déli széléből kapott néhány dűlőnyi területet. (A határváltozások adatait lásd a megfelelő neveknél.)

A negyvennyolcas forradalom gazdag ajándéka volt a kilencvenhárom holdas jobbágy telek, a gazdák egyik napról a másikra földbirtokosokká váltak. Iparkodtak is megvédeni. A három város tanácsa 1848. szeptember 17-én hozott határozatában fölszólította a kormányt a fegyveres ellenállásra, ezért kezdte Cegléden toborzó útját Kossuth szeptember 24-én délután. Este már 2150 gyalogos és 150 lovas nemzetőr állt fegyverben, s vonult Jelacic ellen. A hadvezetőség a dömsödi Duna-vonalat bízta rájuk, mint tartalékokra. 1845-ben mintegy 15 000 lakója volt a városnak, 854 jobbágyház, 1656 zsellér-1 Szerintem a három falu területe korábban sem tartozott a ceglédi határhoz. Ennek bizonyítását 1. Abonynál (Torma István).

58