Hidvégi Lajos: Pusztabokrok. Adatok Cegléd és környéke településtörténetéhez a régészeti, történeti források és a földrajzi nevek alapján (Cegléd, 1984)

Adattár

1597-ben a tatárok elpusztították Abonyt is, csak a XVII. század elején települt be újra. 1626-ban 20 Ft árendával szerepel a tizedjegyzékben. 1647- ben 2, 1668-ban és 1681-ben 4 portáját írták össze. Az abonyi református prédikátorok nevét 1626-tól ismerjük. A felszabadító hadjáratok idején teljesen elpusztult, lakosai Nagykőrösre menekültek. A falu török kori történetét, népességi viszonyait érzékletesen mutatatja be Balogh Sándor (Balogh 1975, 10—20. old.). Ugyanő foglalkozik a török kor utáni újjáéledéssel is, amely az anyai ágon a Horváth családból származó Balogh család földesurasága idejére esik (Balogh 1975, 20—50. old.). A megfogyatkozott számú őslakosság mellé újak jöttek; a múlt századi helyihagyomány szerint Abony „Nógrád Fülek-i és Szécsény-i járásából, Bars, Hont és Nyitra megyékből települt újjá” (Pesty).

Gúnynevek Abonyban: Szélanyja: mert sebesen járt, Rissz-rossz reszelő: mert reszelőn veszett össze szomszédjával, Tóba-bicska, Busmiska: mert lehorgasztott fejjel járt, Simigagi: mert kacska lába volt, Garikása: ha beszeszelt, galibát csinált, Krumpli: mert nagyon szerette a krumplit, Ágyalá: hogy meg ne verjék a legények, gyávaságból az ágy alá bújt, Rezgő: biccentve járt, Paple, Bózsó, Lettvót: mindenbe belefogott. (MW II. köt. 18. old.)

Falucsúfoló. Ha tűz üt ki Abonyban, egy háznál több le nem ég, mert ha tűz van, ha szél fú, az is eláll. Abonyban csinálják a tarkabornyút: az itteni uradalomból vittek először svájci borjúkat a vásárokra. „Abonyba mégy, ha rossz vagy!” — mert az elbocsájtott cselédet itt fölfogadják. (MW II. köt. 18. old.)

Tarkabornyús abony lak. Vett az abonyi ember a vásáron egy üszőt, szép volt, fehér volt, de a felesége nem szerette, mert másoknál mán a tarka volt divatban.

Elment az ember a kocsmába, ivott. A szomszédban lakott a festő, az is begyütt inni. Az üszős ember panaszkodott, hogy járt a feleségivei, nem állhatja a bornyút.

— Egy cseppet se búsuljon, rendbehozom a dolgot.

Alizai festéket hozott, vöröstarkára csinálta az üszőt.

Vezeti haza a gazda az üszőt.

— No, anyjuk, megvan a kívánságod.

Tetszett az asszonynak. Másnap kihajtják a csordára az üszőt, nagy eső esett, lemosta a festéket. Este várják haza a csordát. Mán minden jószág hazatalált, csak a fehér üsző maradt ott. Nézi az asszony.

— Hallod-e, e’ nem a mi bornyúnk.

Azúta járja Cegléden: Eemenünk Abonyba tarkabornyút csinálni. (Adatközlő az 1888-ban született Károly István ezermester, Cegléd, Irinyi utca 23. Földvétel. 1961.)

Sandaríjja. Egyszer Abonyban a templomtetőn fű nőtt, a gazdák azon tana-38