Hidvégi Lajos: Pusztabokrok. Adatok Cegléd és környéke településtörténetéhez a régészeti, történeti források és a földrajzi nevek alapján (Cegléd, 1984)

Cegléd falutól a ceglédi pusztabokrokig

Cegléd számos példát szolgáltat temetőkkel és magányos sírokkal tűzdelt határaival. Az első ismert határ járási oklevél 1368-ban négy romtemplomot említ: Cseke, Szentdemeter, Szőkeegyháza és Kilsőhegyes egyházát. Idők folyamán a cintermekben álló csonka templomok köveit elhordták a népek, a halottak azonban ma is a helyükön vannak, hatszáz év óta szilárdan vigyázzák a határokat.

Regénybe illő története van a Nagykőrössel szemben lévő kis temetőnek, melybe egyszer kóbor hajdúkat, másszor agyonvert tatárokat, harmadjára fölkoncolt rácokat temettek a ceglédiek déli határuk biztosítására (1. Tatártemetés).

Cegléd és Irsa határán állt egy évszázados vadkörtefa, afarkasakasztókörtvély, magasan kiemelkedve a Bercelhegy oldalából. 1368 óta elismert határjel, de korhadt, száraz volt régiségében, félő volt, hogy kidől s a szomszéd elszánthatja a környéket, a ceglédiek elástak a tövébe egy Császár nevű öngyilkost. A farkasakasztó körtefa kiszáradt, kivágták, de a helyén maradt Császár János. Azóta Császártemetés a neve. Erről az 1760. évi határpör tanúi közül Kálomista Juhász István így vallott: „A Farkas akasztó Körívéi fát tudgya bizonyosan, hogy igaz választó határjel légyen, mert midőn Császár nevő Ceglédi Ember masát jel akasztván oda temettetett a határ belére, a mint olyak temettetni szoktak, (kiem. HL) akkor Czegléden lakott és annak a holt Testit ugyan e’ fatens sógora Szőke István Istrázsálta.”

A már említett 1368. évi oklevél tartalmazza a ceglédi birtok határvonalának legteljesebb leírását templomromokkal, földrajzi nevekkel. Az alapvető forrás magyar szövegét Nagy Lajos ceglédi latintanár fordításában alább közlöm:

1368. október 2. A budai káptalan jelenti I. Lajos királynak, hogy ugyanazon év szeptember 1-én Visegrádon kiadott parancsára, az Erzsébet királyné által az óbudai klarissza apácáknak adományozott Cegléd birtok határjárását a királyné embere, György deák jelenlétében a káptalan megbízottja, László kanonok elvégezte:

Először megkezdték dél és nyugat között egy Szárhomok nevű dombon és innen észak felé fordulva és egyenesen menvén nagy területen át, elértek egy másik, Hosszúhomoknak nevezett hegyhez, amelynek végén dél felől egy földből való határjelet emeltek. Innen észak felé fordultak és három ekényi föld területen áthaladva egy Gerjefő nevű helyre értek, és ezen átkelve, ennél a helynél két földhatárjelet raktak, innen elkanyarodva az előbb mondott déli rész felé egy nyíllövésnyire haladva egy másik, Szarvastó nevű hely mellett, amelynél kelet felől egy földhatárjelet emeltek; innen még ugyanazon irányban jó területen áthaladva egy síkságon hasonlóképpen egy halmot emel-21