Hidvégi Lajos: Pusztabokrok. Adatok Cegléd és környéke településtörténetéhez a régészeti, történeti források és a földrajzi nevek alapján (Cegléd, 1984)
Cegléd falutól a ceglédi pusztabokrokig
tést. A falvak a XIII. század közepétől napjainkig rendkívül változatos kiterjedésűek, a félpuszták 800 holdjától az ötvenezer holdas alföldi mezővárosokig. A pusztabokrok határában föllelhetők a romfaluk, pusztatemplomok. * * * A pusztabokor-elmélet évtizedes megfigyelésem eredménye. Egy földúlt honfoglaló lovas sír anyagát vittem be 1930-ban a szegedi múzeumba, majd Móra Ferenc igazgatása és személyi varázsa alatt elszegődtem külső munkatársuknak, több ókori és középkori lelőhely fölkutatásához. Érdeklődésem elsősorban a honfoglalás korára irányult, bárhova vetett sorsom, mindenhol a honfoglalók nyomait kerestem. Megtanultam a vezérek korát, gyűjtöttem emlékeiket és rögzítettem térképen a lelőhelyeket. Ám lépten-nyomon belebotlottam az avar temetőkbe, harmadjára az Árpád-kori romokba. Akkor láttam, hogy az Árpádkori temetők közelében vagy csak avar, vagy csak honfoglaló temetők vannak. Úgy vélem, hogy ez a három kultúra elválaszthatatlan egymástól. Ennek eldöntése a további kutatásokra vár. A falvak azonos kiméretének ötletét az oklevelekből vettem, melyek darabszám mondják az adományozott birtokokat, ugyancsak az általánosan ismert szentistváni egyházszervező törvényből, mely tíz faluval építtet egy templomot. Akkor gondoltam először a falvak azonos nagyságára. Elővettem az általam bejárt hatalmas határú Cegléd Árpád-kori térképét, nem is hosszú kísérletezés után kiszámítottam, hogy egy-egy falu 1564 hold kiterjedésű volt.* Magamsem gondolom azonban, hogy a sematizált falukiméret a valóságot adja, távolról sem. Ez csak fogódzó, hiszen az én falvaim szabályos négyzetek, ilyenek a valóságban nem voltak, mert a terepalakulatok befolyásolták a határok megvonását, emiatt egyik-másik falu területére két középkori jel is van rajzolva. A Pusztabokrok munkamódszer az Árpád-kori lelőhelyek fölkutatására, az okleveles faluk rögzítésére, tekintet nélkül arra, hogy a XIII. század közepén lakatlanná vált faluk a tatárok dúlásai következtében pusztultak el, vagy a pusztásodás — mint újabban egyes kutatók vélik — békés gazdálko* Eredeti kiméretű (azonos kiméretű) falvak a feudalizmus kialakulásakor jöttek létre hazánkban akár tudatosan, akár a hasonló lélekszámú faluközösségek azonos életformája következtében, önmaguktól. A mintegy 80 — 120 fős közösségnek elegendő föld állt rendelkezésére a szántóföldi és kerti művelésre, föl nem tört legelők és kaszálók az állattartásra. A földmívelő kultúrára való gyors áttérésből föltehető, hogy a honfoglaláskor az ország megszállását olyan nomádság végezte, amelyik előző szálláshelyein kisebb-nagyobb mértékben már gyakorolta a szántást-vetést. Az eredeti kiméretű falvakból, mint az élő test sejtjeiből épült fel Szent István király zseniális műve a XI—XIII, századi Magyarország. 18
