Hidvégi Lajos: Pusztabokrok. Adatok Cegléd és környéke településtörténetéhez a régészeti, történeti források és a földrajzi nevek alapján (Cegléd, 1984)

Cegléd falutól a ceglédi pusztabokrokig

dási meggondolások következtében jött létre. A pusztásodás oka lehet vita tárgya, a puszták és a pusztabokrok azonban valóságok, vannak és föltárásukkal nemzetünk egyik jelentős korszakát igyekszünk jobban megismerni. Egyébként Cegléd falu is elpusztult 1241-ben, az 1820-as templomrontás és újjáépítési jegyzőkönyv tanulsága szerint. A lakatlan Cegléd nemigen vonzhatta a szomszéd telepek népeit, akik elrejtve ezüstpénzeiket és vassarlóikat, papjukkal együtt hagyták el lakóhelyeiket.

A könnyebb tájékozódás végett minden eszmei pusztának nevet adtam. Ezek kisebb része oklevelekből igazolható falunév (dűlőnév), nagyobb részüket csak újkori forrásokból ismerjük. Mivel a határrészek, halmok, tavak, árkok, patakok nevei gyakran középkori eredetűek, közülük a legarchaikusabb név őrizheti az elpusztult falu nevét. Különösen valószínű ez, ha a mai név törzsnévből vagy személynévből származik (Értem, Kappanhalma, illetve Bécs(i hát), Bede, Ernyő, Gerje stb.). Máskor csak az a megfigyelés segített, hogy a nagy múltú helynevek gyakran igen gazdag változatban fordulnak elő. Például: Varjaspuszta, Varjas-halom, Kis-Varjas, Varjas-víz. (1. térkép)

A puszták legfontosabb történeti, nyelvészeti és régészeti adatait táblázatban foglaltam össze, részletes tárgyalásukat az Adattár tartalmazza.

Az Üllőtől a Tiszáig terjedő vidék patrimoniuma volt az Árpádoknak számos faluval, közte Cegléddel, s a fejedelmek és királyok földesurasága határozta meg e táj népének karakterét négyszáz éven át. „Pest megyében lévő Cegléd falu — így kezdődik I. Lajos király 1358-ban kelt adománylevele — mint királyi birtok, már attól az időtől kezdve, melynek nincs is meg az emlékezete, mindig a királyok jogához tartozott.” (OL Dl. 4723; Oppel 1931, 14. old.)

A patrimonium szervezetét ezen a tájon nem ismerjük, következtetjük, hogy Cegléd, központi elhelyezésénél fogva, a Budáról a Tiszára vezető nagy úton, gazdálkodási, katonai, közigazgatási és bíráskodási központ lehetett. Oklevelek ezt a föltevést nem igazolják, hiányukat azzal magyarázom, hogy Cegléd vidékén falut nem adományoztak, határvillongások itt nem voltak, a falvak ügyes-bajos dolgait a bírák, felső fokon a Cegléden lakó ispán szóban intézte. Cegléd első írásos említése 1290-ből való, Kun László király egymást követő két nap egy-egy oklevelet keltezett itt. (Bakács 1982, 218—219. reg.). Tizennyolc évvel későbben Anjou Károly király két alkalommal, 1308. szeptember 7-én és december 3-án egy-egy adománylevelet bocsájtott ki. (Bakács 1982, 310, 314. reg.) Cegléd 1368-ban az óbudai klarissza apácák birtokába ment át, az övék volt a rendnek 1783-ban történt felosztásáig.

19