Hidvégi Lajos: Pusztabokrok. Adatok Cegléd és környéke településtörténetéhez a régészeti, történeti források és a földrajzi nevek alapján (Cegléd, 1984)

Adattár

meghaladta a húszezer holdat. Jelentős változást a XIX. század eleje hozott. A legeltető jobbágyok a fűre betörő futóhomok ellen erdőt telepítettek a Csemőben. Amikor már erdőnek látszott a telepítés, a vallásalapítványi uradalom tiszttartója 1813-ban elvette tőlük. A nagy fölzúdulásra cserébe, a Kistelekben, ugyancsak a szélfútta homokon családonként foghattak egy-két holdat, beültették nyárfával, akáccal. Az ekkor létesült Alsó-erdő, Felső-erdő és Középső-erdő kiterjedése megközelítette az ezer holdat. Huszonnyolc évig szabadon bírták a gazdák, de hogy a nemesi jogú uradalom jussát elismerjék, holdanként, jelképesen, évi tíz krajcárral adóztak. Éppen negyvennyolcra tellett ki az idő, véglegesen 1857-ben, a Páskom elkülönítésekor került saját tulajdonukba.

A gerjeháti homok megkötésére telepítették az Új-szőlőt 1815 után (1. Ugyer).

A közlegelőt továbbra is járatták a jószággal, fogadták a csikósokat, gulyásokat, csordásokat, juhászokat, kondásokat. Az ötvenes évekig még kint teleltek a rideg ménesek és gulyák. Ahol ember nem járt, titokban kaszálták a legelőt. ,,A’ kik a Czeglédi legelőn, az úgynevezett Kistelek és Gerjében kaszálni bátorkodnak, mint rablók úgy tekintendők.” (Hirdetések)

A legnagyobb változást a magyar polgári forradalom hozta, az úrbériség megszűntével a jobbágyok nemcsak a telkeket kapták meg örök tulajdonul, „Cegléd város és lakossága az amely Magyar országban az Úrbériségnek meg szűnte következtében leg többet nyert, az Uradalom pedig leg többet vesztett... Czegléden egy telek után 93 hold illetőség adatott s ezen felül még a’ 22 ezer hold közlegelőből is remélhet.” (Tanácsülés 1850. július 8.)

Huzavonák után végül is megtörtént az elkülönítés, a Páskom nyugati szakasza a vallásalapítványi uradalomnak jutott, 4037 hold, tizennyolcezer hold a gazdáknak, beleértve az erdőt és az újszőlőt. Timon Bertalan mérnök 1860. május 8-tól 1861. december 13-ig mérte a Páskomot az uradalom költségén, a város fuvart adott és napszámosokat. Timon mérnök Seres Sámuelnénál lakott 153 forint 30 krajcárért (C. tanács jkv. 1862. febr. 18.). A mérnök minden 1200 négyszögöles holdtól 70 krajcárt kapott azzal a kikötéssel, hogy köteles a földeket osztályozni, (classificalni) és lecsapolni (libelláim) valamint düllőzni. (C. tanács jkv. 1862. sep. 1.) „hogy tulajdonához mindenki hova előbb hozzá juthasson, ’s mert minden egyes lakossal értekezni ’s tanácskozni nem lehet, azoknak még egyenkénti meghallgatása mind az által szükséges, minden tizedben ki fog jelöltetni egy bizonyos ház, hol egy tanácsnok és tollvivő megjelenendvén, a már legelő járandósági Czédulával ellátott lakosok.” (C. tanács jkv. 1862. juli. 19.) „az összes munkákat ha előbb be nem végeztethetnék, minden esetre 1863. október 1-ső napjára annyira készen legyen ’s hogy akkor a’ legelő iletmények sorshúzás útjáni kiosztása megkezdhessék.” (C. tanács jkv. 1862. sep. 7.)

136