Hídvégi Lajos: Pusztabokrok II. Adatok Alberti, Irsa, Dánszentmiklós és Miebuda településtörténetéhez (Albertirsa, 1990)

IV. Alberti

vallja. Nem találunk nagy istállókat, gulyabeli szarvasmarhákkal és legalább egy ménesre valóval. Nincsenek juhhodályok, amik más nemesi urak gazdaságának velejárói. Szó sincs gabonatároló helyekről (a ma is álló négyszintes granáriumot Almásy János emelte), még cs,ak egy veremről sem, amely a földbe ásott és kiégetett, körte alakú agyafalával egyetlen köböl gabonát őrzött volna, így aztán nem csoda, ha a nemesi jogú malmaikon, kocsmáikon, boltjaikon, mészárlási haszonvételükön nem tudtak elegendő jövedelemre szert tenni. Az alberti országos vásárok jövedelme is elúszott. A kétszer is emlegetett anya- és rajméhek is inkább a családi szükségletre adták a mézet.

A Szeleczkyek itthagyták jó sűrű talajú gabonaföldjeiket, dús füvű rétjeiket, a középkoron át is díszlő hársas erdeiket, a halastavat, a Csíkos patakon zakatoló vízimalmukat (a szerződés többes számban malmokat emleget) és a Óhegyi szőleiket. Amit magukkal vihettek, a szegényesnél is szegényesebb konyhabeli eszközök, kamrai eleségük, udvari aprómarháik, ólbeli sertéseik elszállításával történt. Megtarthatták tartalék zsindelyüket, a kocsmák, malmok, a pálinkaház és a juhász kezén található fa-, réz-, vas- és bádogfelszerelésüket. Jószívűen fele részben elengedték jobbágyaik adósságait és odaajándékozták parasztjaik régi tartozásait.

Harmadik Márton felesége férjének 1818-ben bekövetkezett halálakor, sógoraitól és mostohaanyósától fölvásárolván a boconádi részeket, beköltözött a kastélyba, onnan a Szeleczky név kiveszett, helyébe özvegy harmadik Mártonné, született szavaskeői Gosztonyi Apollónia vér szerinti rokonai, a Gosztonyiak kerültek, örökölvén ezerötszáz hold földet és a kastélyt. 1910-ben Heves megye gazdag földesurai voltak a Gosztonyiak.58

Nem véletlenül kerültek össze adás-vevésre a Szeleczkyek az Almásyakkal. Az Almásyak is Heves megyeiek, Gyöngyös volt a családjuk fészke. Húsz faluban és pusztán voltak birtokosok adomány, vétel és zálog útján. Ahány tagja volt a családnak, annyi részbirtokkal gyarapodott a vagyonuk. Tanultságuk és nagybirtokuk révén alispánok, jászkun kapitányok voltak, az egyik ágúk grófi rangot kapott a királytól.

Zsadányi és törökszentmiklósi Almásy János a bécsi királyi magyar testőrségnél szolgált, majd az 1796-ban megindult francia háborúban, felszerelvén száz huszárt, lóval, fegyverrel, ruházattal, százada élére állt és az uralkodó nevét viselő lovasezreddel a német hadszíntéren szolgált a Campo Formióban megkötött békéig, 1797 októberéig. Két esztendei szünet után, a második koalíciós háborúban újra a csatákon találjuk a szövetséges angol, osztrák, délnémet, orosz és portugál hadtestek katonáival, régi huszárezredével. Az első évben döntetlen volt az eredmény, úgy a német, mint az olasz fronton, de a Napóleon vezette olaszországi csatákon a franciák győzedelmeskedtek. 1801-ben a lunevillei békével zárult a háború.

66