Hídvégi Lajos: Pusztabokrok II. Adatok Alberti, Irsa, Dánszentmiklós és Miebuda településtörténetéhez (Albertirsa, 1990)

III. Településnyomok a pusztabokrok létrejöttéig

lepte be a vésett nagy kantharoszt, a kétoldalt ülő griffet, s a talpas, öblös borosedényből kétfelé ágazó dús fürtű szőlővenyigét. Aki kifaragtatta, igen­csak járatos volt a pogány hiedelemvilágban. A régi embereknek a csordultig telt szőlőindás boredény a szüretet jelképezte, mint az élet legutolsó eseményét, az elmúlás szimbólumát - tévedhetetlenül igazolván a kő temetői rendeltetését. Minden bizonnyal egy aquincumi gazdag polgár síremlékének egyik alkotórésze volt. Ma a Magyar Nemzeti Múzeum aulájában látható. (62.82.I.) RÓMAI SÍRKŐ (Alberti Ki9) A Szapáry-kastélypark műromját egy szárazpatak-„várárok” övezte. Volt rajta híd is. A nyírfa korlátú híd közelében, a parton állt egy háromalakos római sírlap, a camponai (Nagytétény) helyőrség fegyvertárosának síremléke. A fegyvertáros a huszonöt évesen elhalt felesége, Septimia Junila emlékére ál­lította, valamint Constantina leánya és a maga számára. A kő száznyolcvanöt centiméter magas és nyolcvanhat centiméter széles mészkő lap. A felső rész jobb oldalán látjuk az asszony mellképét, kétfelé fésült hajával, szerető keze a nagy­­szakállú férje, Publius Aelius vállán nyugszik. Kettejük között a kisleányuk maga előtt tartja mindkét kezét, az egyikben almát. Az elhalt feleség a dom­bormű alatti négyszögű mezőben ajándéktállal közeledik egy háromlábú áldo­zati asztalhoz. Ez a sírlap ma a tétényi múzeumban látható. D M SEPT JUNILE CONIUGI KA E Q V A XXV P AELIUS CONSTANS QUSTOR ARMOR LEG II ADIUT VI US SIBI FECI ET CONSTANTINE FILIE (CIL III 3399) OLTÁRKŐ A kastélypark negyedik római köve egy oltárkő, mészkőből formált és három­szor felhasznált, jelenleg négyszögű kődúc, egyik végén megcsonkított. A sima 23

Next

/
Thumbnails
Contents