Hidvégi Lajos: Ceglédi históriák. Történeti elbeszélések (Cegléd, 1981)
Nevüket őrzi az emlékezet
„Jogot, kenyeret és földet a népnek! — kezdte Károlyi a beszédét — és békét! Mely fontosabb mindennél. Nem igaz, hogy a háború alatt nem szabad a békéről beszélni. Nem lehet a vágyat elfojtani!” A szónok innen, a városháza udvaráról szólította fel a monarchia kormányát, hogy kezdeményezze azonnal a háború befejezését. Bírálta a külügyminiszter habozását. (Az Oszrák—Magyar Monarchiában közös hadügy, külügy és pénzügyminiszter volt.) Bátran elítélte a kormánynak a hódító politikában való részvételét. „Mi, magyarok meg tudtuk védeni hazánkat, de tudunk küzdeni a békéért is és a békéért fogunk ezentúl a legelkeseredettebb offenzívát vívni.” Felszólalt Hock János és Juhász Nagy Sándor. A tömeg a gyűlés végén elfogadta a határozati javaslatot, melyben követelték a békét és a demokratikus átalakulást. Majd kimondv ták, hogy támogatják Károlyi Mihály politikáját, biztosítják örök szeretetükről és ragaszkodásukról. A Tanácsköztársaság bukása után Károlyi emigrációba vonult, írt, agitált a magyar nép érdekében. Világvisszhangja volt az 1926-i levelének, melyet a hazai Szociáldemokrata Párt vezetőségéhez írt, földreformot, köztársaságot és munkásegységfrontot követelt. A levelet sok ezer röplapon a Magyarországi Szocialista Munkáspárt nyilvánosságra hozta. Huszonhét évi száműzetése után 1946 tavaszán tért haza Károlyi Mihály. Családi palotáját foglalta el, mely épületben alakította meg nagyapja a negyvennyolcas legendás honvéd huszárezredet. „Életem fantasztikus meséje véget ért. A kerék megtette a teljes fordulatot.” Hosszú útja eleje a 45 ezer holdas feudális nagybirtok, majd a demokratikus jogokért való küzdelem, saját tulajdon földjeinek fölparcellázása kisparasztoknak, tetőzése az elnökség a második magyar köztársaság élén, ritka, rendhagyó pálya a félfeudális arisztokráciától a munkásmozgalom küszöbéig. (Ceglédi Hírlap, 1975. március 9.) * » Jegyzet Károlyi Mihállyal és a korszakkal terjedelmes cikk foglalkozik a Ceglédi Füzetek 18—19-ik számában. (Kossuth Múzeum kiadása.) 57
