Hidvégi Lajos: Ceglédi históriák. Történeti elbeszélések (Cegléd, 1981)
Nevüket őrzi az emlékezet
KÁROLYI MIHÁLY CEGLÉDEN 1917-ben még javában lángolt a háború, a szomorúságok és a szenvedések mélyre süllyesztették az emberi lelkeket, a nyomor milliós tömegeket rántott a reménytelenségbe és Ceglédnek akkor már nyolcszáz katonahalottja hevert szerte a harctereken. A kormány sorozatosan küldte a menetszázadokat a frontra, lassan már csak gyermekek és öregek ma- J radtak ki a fegyver alól. A királyi terror elfojtott minden kiáltást, mely békét követelt. A hadiüzemek munkássága sztrájkolt és vérzett a csendőri sortüzek alatt, a közéletben a dolgozók pártja és a munkásokért is küzdő f polgári pártok emelték föl szavukat a világégés azonnali beszüntetésére. A függetlenségi párti Károlyi Mihály akkor már három éve volt városunk országgyűlési képviselője. A ceglédiek ismerték működését, magukénak vallották politikáját és sürgették személyes megjelenését. Nem jött.Ennek azonban két oka volt: először az, hogy nyíltan nem beszélhetett a háború ellen senki Magyarországon, másodszor Károlyi akkor gyakran tárgyalt Budapesten és Bécsben, éppen a béke dolgában. 1917. június 24-én a Félegyházára utazó Károlyi vonata tartósan megállt a ceglédi állomáson, ahová a párt tagjai nagy tömegben vonultak ki meleg hangon köszönteni a képviselőt és ismételten meghívni. Károlyi július 8-ra ígérte látogatását. Erre a napra hatalmas lelkesedéssel készültek. Tájékoztatók jelentek meg a ceglédi újságokban, Károlyi halasztást kért, mert éppen Bécsben tárgyalt a királlyal és Czernin külügyminiszterrel arról, hogy ki kell lépni a háborúból. Bár a háborús párti Tisza István megbukott, utóda -a békére hajló Eszterházy-kormány lemondott, az új minisztertanács pedig behódolt a háborús irányzatnak. Az utolsó megállapodás értelmében Károlyi Mihályt augusztus 26-ra várták. A megye alispánja betiltotta a népgyűlést. Akkor megmozdult a fővárosi haladó sajtó, a párt erélyesen föllépett, kompromisszum született, melynek értelmében a képviselő eljöhet híveihez, de csak zárt körű összejövetelre. A ceglédi találékonyság a tanácsháza udvarát rendezte be, hiszen az t már csak elég zárt hely, senki nem látszik ki az utcára. Szeptember 16-án a tereken és az utcákon zászlók lobogtak, plakátok százai hirdették a nagy eseményt. Sokezres tömeg vonult ki a pályaudvarra a vonatot fogadni. És ( most ismét találkozott a ceglédi nép egy szívből szeretett emberrel, akárcsak régen Kossuth Lajossal. A gyorsvonat éljenzések között futott be az állomásra, az égig harsogott nyíltan, ostromlóan: „Éljen a béke!” Károlyi kíséretében volt a népszerű katolikus pap Hock János, Juhász Nagy Sándor és Luczenbacher Pál képviselő. 56
