Hidvégi Lajos: Ceglédi históriák. Történeti elbeszélések (Cegléd, 1981)

Nevüket őrzi az emlékezet

Nem panaszkodtak. A bérletet háromszor megújították. Két háborút éltek meg munkában, gondokban. Számos gyermek született kint, volt öröm bőven. A pajtákat átalakították lakásnak, a kastélyt iskolának. A nagy istálló megtelt lovakkal, tehenekkel, a góré kukoricával, a padlások gabonával, negyedik évre már boruk is volt a maguk telepítette szőlőkből. Dinnyéjük elhíresedett, jól pénzeltek belőle. A szomszédos Szőr birtoknak egy részét ötholdas parcellákban megvásárolták, gyümölcsöt, szőlőt ültettek.A városon házakat építettek. Közös vetőgépet és cséplőgépet vettek, kovácsuk, bognáruk ellátta a környéket, darálójukba még az abonyi határból is eljártak őrletni.

Kelet-Európa első termelőszövetkezetének volt elnöke, választmánya, dolgos, egyetértő tagsága, leginkább a Szociáldemokrata Párt tagjai. Csak az elnök nem vett részt a kétkezi munkában, öt holdját a tagság szántotta, vetette, kapálta. Rajta kívül senki semmiféle kedvezményt nem élvezett. Cséplők, darálósok, könyvelők, pénztárosok, számvizsgálók, naposok, egyéb szolgáltatások, külön díjazás nélkül végezték munkájukat.

Gyakran szólt a citera, a lányok Orosz Jánost rimánkodták elő, mert bár szépen verte, nemigen szerette az izzadt táncmulatságokat. Nagy ünnepeken és aratáskor rezesbandát hoztak Szeléről, vagy cigányokat Ceglédről. Ilyenkor a vendégekkel együtt kétszázan vagy többen is járták a csárdást, a polkát. A kukoricafosztások felejthetetlenek voltak a szelíd őszi estéken, s a disznótorok vidámak a havas pusztán, a jólét és barátság majorjában, vagy ahogy a népek hívták, a „Szocialista tanyában”.

(Ceglédi Hírlap, 1967. március 2.)

Jegyzet

Az agrárproletárság egyedülálló mezőgazdasági szövetkezetét, a homokpusztai társulás három évtizedét még a kutatók sem ismerik. Az adatok a pusztán élt és nevelkedett családoktól valók. (Szűcs Sándorné, 1896. Cegléd, Rákóczi út 56/a I. e.)

55